A Mester most tanítványaihoz beszél: megnyitja értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, és életének, csodáinak, szenvedésének, halálának, és dicsőséges feltámadásának tanúivá teszi őket. (Lk 24, 45 és 48) 

Ezután elvezeti tanítványait Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldja őket. – Áldás közben megválik tőlük, és fölemelkedik az égbe (Lk 24, 50–51), míg egy felhő el nem takarja szemük elől. (ApCsel 1, 9)

Jézus az Atyához távozott. – Két fehérruhás angyal közeledik felénk és így szól hozzánk: Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? (ApCsel 1, 11)

Péter és a többiek – cum gaudio magno – Nagy örömmel térnek vissza Jeruzsálembe. (Lk 24, 52) – Valóban méltó, hogy az összes angyalok kara és az üdvözültek minden serege dicsőítéssel, örömujjongással és imádattal hódoljon Krisztus Szent Embersége előtt.

Csakhogy te és én árvának érezzük magunkat: szomorúak vagyunk, és Mári ához sietünk, hogy vigaszra találjunk.