Így szólt az Úr: én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. (Jn 14, 16) A tanítványok együtt voltak mindnyájan ugyanazon a helyen, amikor egy szerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. – Ugyanakkor lángnyelvek jelentek meg, és mindegyikükre leereszkedett egy. (ApCsel 2, 1–3)

Az apostolokat eltöltötte a Szentlélek, olyanok voltak, mintha megrészegültek volna. (ApCsel 2, 13)

És Péter, a többi tizenegytől körülvéve, felemelte a hangját és megszólalt. – Hallgatjuk őt, száz nemzet népei. – Mindenki a saját nyelvén hallja szavait. – Te és én a miénken. – Jézus Krisztusról, a Szentlélekről és az Atyáról beszél nekünk.

Nem kövezik meg, nem zárják börtön be: háromezer megtér és megkeresztelkedik azok közül, akik meghallgatták beszédét.

Te és én, miután segédkeztünk az Apostoloknak a keresztség kiszolgáltatásánál, magasztaljuk az Atyaistent Fiáért, Jézusért, és mi is úgy érezzük, hogy megittasulunk a Szentlélektől.