Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék […]. Az égből szózat hallatszott: – Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3, 13 és 17).

A keresztségben Istenatyánk a sajátjává tette életünket, Krisztus életébe oltotta életünket és elküldte hozzánk a Szentlelket.

Isten ereje és hatalma beragyogja a föld színét. 

Lángba fogjuk borítani a világot azzal a tűzzel, amelyet te hoztál a földre!… És igazságod fénye, Jézusunk, egy örökké tartó napon majd megvilágosítja az elméket.

Királyom! Még most is fülemben hallom élénk kiáltásod: ignem veni mittere in terram, et quid volo nisi ut accendatur? („lángot hoztam a földre, és mi mást akarhatnék, mint hogy égjen”) – S én – teljes énemmel – érzékeimmel és képességeimmel válaszolok: ecce ego: quia vocasti me! („íme itt vagyok, mert hívtál”)

Az Úr eltörölhetetlen pecsétet nyomott a lelkedre, a keresztség által: Isten fia vagy.

Gyermek: nem égsz a vágytól, hogy mindenkivel megszerettesd Őt?

Irodalom: Es Cristo que pasa („Krisztus jár erre”), 128. sz.; Apuntes íntimos („Bizalmas feljegyzések”), 1741. sz.; Kovácstűzhely, 264. és 300. szk.