Amikor eltelnek az Anya tisztulásának a Mózes törvényében megszabott napjai, a Gyermeket fel kell vinni Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. (Lk 2, 22)

Barátom, most te vagy az, aki a gerlicék kalitkáját viszi. – Fölfogod? Ő – a Szeplőtelen! – aláveti magát a törvénynek, mintha tisztátalan lenne.

Példát veszel erről, oktalan gyermek, és megtanulod végre megtartani, vállalva minden személyes áldozatot, Isten Szent Törvényét?

Megtisztulni! Neked és nekem valóban szükségünk van megtisztulásra! – Vezeklésre, de még a vezeklés előtt, a Szeretetre. – Olyan szeretet ez, ami gyógyír, amely kiégeti lelkünk szennyét, és tűz, amely isteni lángra gyújtja szívünkben a nyomorúságot.

Egy igaz és istenfélő ember a Szentlélek sugallatára eljött a templomba – kinyilatkoztatást kapott, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét –, karjába veszi a Messiást és így beszél hozzá: Most, Uram, szavaid szerint már valóban békében bocsátod el szolgádat ebből a világból… mert látta szemem az Üdvözítőt. (Lk 2, 25–30)