Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. – Péter elaludt. – És a többi apostol. – S, ifjú barátom, te is elaludtál…, és én is egy másik álomszuszék Péter voltam.

Jézus, egymagában és bánatosan, szenvedett és vérével itatta át a földet.

A kemény földön térdre borulva kitart imádságában… Érted sír… és értem: az emberek bűnei a földre sújtották.

Pater, si vis, transfer calicem istum a me. – Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely!… De ne az én akaratom teljesüljön, sed tua fiat, hanem a tied! (Lk 22, 42)

Egy angyal az égből megerősíti. – Halálfélelem keríti hatalmába Jézust. – Erre prolixius, még buzgóbban imádkozik… – Hozzánk lép, mi alszunk: keljetek fel, és imádkozzatok – ismétli –, nehogy kísértésbe essetek. (Lk 22, 46)

Júdás, az áruló: egy csók. – Péter kardja felvillan az éjszakában. – Jézus szól: jöttetek elfogni, mint egy rablót? (Mk 14, 48)

Gyávák vagyunk: messziről követjük, de ébren és imádságban. – Imádság… Imádság…