Pilátus így szól: Az ünnep napján szabadon szoktam bocsátani egy rabot, kívánságotok szerint. Melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást – rabló, gyilkosság miatt tartóztatták le más bűntársaival együtt – vagy Jézust? (Mt 27, 17) – Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!, ordítja a sokaság főpapjai lázítására. (Lk 23, 18)

Pilátus ismét megszólal: Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek? (Mt 27, 22) – Crucifige eum! – Keresztre vele! (Mk 15, 14)

Pilátus, immár harmadszorra, így szól: De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. (Lk 23, 22)

A sokaság annál hangosabban kiáltozott: Keresztre vele! Keresztre vele! (Mk 15, 14)

Erre Pilátus, aki eleget akar tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátja Barabást, Jézust pedig megostoroztatja. (Mk 15, 15)

Az oszlophoz kötözve. Teste sebektől borítva.

Hallani az ostor pattogását, amint a szíjak az élő húsba vágnak, szeplőtelen testébe, mely bűnös testedért szenved. – Több csapás. Több vak düh. S még több… Az emberi kegyetlenség tetőfoka.

Végül, kimerülten, eloldozzák Jézust. – És Krisztus teste is megtörik a fájdalom alatt és összeomlik, mint egy féreg, elgyötörve és félholtan.

Te és én nem bírunk megszólalni. – Nincs szükség szavakra. – Szemléld Őt, csak szemléld… lassan.

Utána… képes vagy még félni a vezekléstől?