Királyunk szenvedés-szomja kielégül!

– Bekísérik Uramat a pretorium belső udvarába és odahívják az egész helyőrséget. (Mk 15, 16) – A kegyetlen katonák megfosztják szűzies testét a ruháktól. – Egy bíborszínű rongyot, ócskát és piszkosat adnak Jézusra. – Jogarként egy nádszálat a jobb kezébe…

A tövisből font koszorú, amit kalapáccsal vertek fejébe, a gúny Királyává teszi… Ave Rex judaeorum! – Üdvöz légy, zsidók királya! (Mk 15, 18) A feje vérzik az ütlegektől. És arcul ütik… és leköpdösik.

Töviskoronával a fején és bíborszínű rongyfoszlányokba öltöztetve vezetik a zsidó nép elé: Ecce homo! – Nézzétek, íme, az ember! A főpapok és szolgáik újra felkiáltottak: Keresztre vele, keresztre vele! (Jn 19, 5–6)

Te és én csak nem húztunk újra töviskoronát a fejébe, csak nem ütöttük megint arcul, csak nem köpdöstük le újra?

Többé már nem, Jézus, soha többé… És egy szilárd és kézzelfogható elhatározás tesz pontot ennek a tíz Üdvözlégynek a végére.