A dicsőséges titkok

Szombat este Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek bebalzsamozni Jézus holttestét. – Másnap kora reggel érnek a sírhoz, napkeltekor. (Mk 16, 1–2) Miután belépnek, megdöbbennek, mert nem találják az Úr testét. – Egy ifjú, tetőtől talpig fehér ruhába öltözve, így szól hozzájuk: Ne féljetek! Tudom, hogy a názáreti Jézust keresitek; non est hic, surrexit enim sicut dixit, – nincs itt, mert feltámadt, ahogy előre megmondta. (Mt 28, 5)

Feltámadt! – Jézus feltámadt! Nincs a sírban. Az Élet többre képes, mint a halál.

Megjelent Szentséges Anyjának. – Megjelent Mária Magdolnának. – És Péternek és a többi apostolnak. – És neked és nekem, akik tanítványai vagyunk és a szeretet hatására miket nem mondtunk neki!

Soha ne haljunk meg a bűn miatt; legyen örök érvényű lelki feltámadásunk. – És, mielőtt még véget érne a tized, te megcsókolod lábán a sebeket…, és én, mivel bátrabb – mert gyerekesebb vagyok –, ajkaimat nyitott oldalára szorítom.

A Mester most tanítványaihoz beszél: megnyitja értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, és életének, csodáinak, szenvedésének, halálának, és dicsőséges feltámadásának tanúivá teszi őket. (Lk 24, 45 és 48) 

Ezután elvezeti tanítványait Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldja őket. – Áldás közben megválik tőlük, és fölemelkedik az égbe (Lk 24, 50–51), míg egy felhő el nem takarja szemük elől. (ApCsel 1, 9)

Jézus az Atyához távozott. – Két fehérruhás angyal közeledik felénk és így szól hozzánk: Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? (ApCsel 1, 11)

Péter és a többiek – cum gaudio magno – Nagy örömmel térnek vissza Jeruzsálembe. (Lk 24, 52) – Valóban méltó, hogy az összes angyalok kara és az üdvözültek minden serege dicsőítéssel, örömujjongással és imádattal hódoljon Krisztus Szent Embersége előtt.

Csakhogy te és én árvának érezzük magunkat: szomorúak vagyunk, és Mári ához sietünk, hogy vigaszra találjunk.

Így szólt az Úr: én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. (Jn 14, 16) A tanítványok együtt voltak mindnyájan ugyanazon a helyen, amikor egy szerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. – Ugyanakkor lángnyelvek jelentek meg, és mindegyikükre leereszkedett egy. (ApCsel 2, 1–3)

Az apostolokat eltöltötte a Szentlélek, olyanok voltak, mintha megrészegültek volna. (ApCsel 2, 13)

És Péter, a többi tizenegytől körülvéve, felemelte a hangját és megszólalt. – Hallgatjuk őt, száz nemzet népei. – Mindenki a saját nyelvén hallja szavait. – Te és én a miénken. – Jézus Krisztusról, a Szentlélekről és az Atyáról beszél nekünk.

Nem kövezik meg, nem zárják börtön be: háromezer megtér és megkeresztelkedik azok közül, akik meghallgatták beszédét.

Te és én, miután segédkeztünk az Apostoloknak a keresztség kiszolgáltatásánál, magasztaljuk az Atyaistent Fiáért, Jézusért, és mi is úgy érezzük, hogy megittasulunk a Szentlélektől.

Assumpta est Maria in coelum: gaudent angeli! – Isten magához vette Máriát, testben és lélekben, föl a Mennybe: örvendeznek az angyalok!

Így énekel az Egyház. – És így, ezzel az örömujjongással kezdjük el a rózsafüzér eme tizedének szemlélését.

Isten Anyja álomba merült. – Fekhelyét a tizenkét apostol veszi körül – Mátyás pótolta Júdás helyét.

Mi is, kegyelemből, amit mindenki tiszteletben tart, odafurakodunk az ágy mellé.

De Jézus szeretné testestül és lelkestül maga mellett tudni Anyját a Dicsőségben. A mennybéli Udvar ragyogása teljében köszönti az Úrnőt. – Te és én – végtére is csak gyerekek vagyunk – belekapaszkodunk a Szűz ragyogó kék palástjának uszályába és onnan szemlélhetjük ezt a varázslatot.

A Legméltóságosabb Szentháromság fogadja és tisztelettel adózik Leánya, Isten Anyja és Mátkája előtt… – És az Úrnő oly méltóságteljes, hogy az angyalok meglepve kérdezik: Vajon ki ő?

Egészen szép vagy kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. – Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. – Veni: coronaberis. – Gyere, megkoronáznak. (Én 4, 7, 12 és 8)

Ha hatalmunkban lett volna, neked és nekem, mi is az egész teremtés Királynőjévé és Úrnőjévé tettük volna.

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, fején tizenkét csillagból korona. – Öltözete a Nap. – Lába alatt a Hold. (Jel 12, 1) Mária, a Szeplőtelen Szűz, helyrehozta Éva bűnét: szeplőtelen lábával eltaposta a pokol szörnyetegének fejét. Isten Leánya, Isten Anyja, Isten Mátkája.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek a Világmindenség méltó Úrnőjévé koronázza.

Az angyalok alattvalói hódolattal üdvözlik…, a pátriárkák, a próféták, az apostolok…, a vértanúk, a hitvallók, a szüzek és minden szent…, minden bűnös, te és én.