A fájdalmas titkok

Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. – Péter elaludt. – És a többi apostol. – S, ifjú barátom, te is elaludtál…, és én is egy másik álomszuszék Péter voltam.

Jézus, egymagában és bánatosan, szenvedett és vérével itatta át a földet.

A kemény földön térdre borulva kitart imádságában… Érted sír… és értem: az emberek bűnei a földre sújtották.

Pater, si vis, transfer calicem istum a me. – Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely!… De ne az én akaratom teljesüljön, sed tua fiat, hanem a tied! (Lk 22, 42)

Egy angyal az égből megerősíti. – Halálfélelem keríti hatalmába Jézust. – Erre prolixius, még buzgóbban imádkozik… – Hozzánk lép, mi alszunk: keljetek fel, és imádkozzatok – ismétli –, nehogy kísértésbe essetek. (Lk 22, 46)

Júdás, az áruló: egy csók. – Péter kardja felvillan az éjszakában. – Jézus szól: jöttetek elfogni, mint egy rablót? (Mk 14, 48)

Gyávák vagyunk: messziről követjük, de ébren és imádságban. – Imádság… Imádság…

Pilátus így szól: Az ünnep napján szabadon szoktam bocsátani egy rabot, kívánságotok szerint. Melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást – rabló, gyilkosság miatt tartóztatták le más bűntársaival együtt – vagy Jézust? (Mt 27, 17) – Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!, ordítja a sokaság főpapjai lázítására. (Lk 23, 18)

Pilátus ismét megszólal: Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek? (Mt 27, 22) – Crucifige eum! – Keresztre vele! (Mk 15, 14)

Pilátus, immár harmadszorra, így szól: De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. (Lk 23, 22)

A sokaság annál hangosabban kiáltozott: Keresztre vele! Keresztre vele! (Mk 15, 14)

Erre Pilátus, aki eleget akar tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátja Barabást, Jézust pedig megostoroztatja. (Mk 15, 15)

Az oszlophoz kötözve. Teste sebektől borítva.

Hallani az ostor pattogását, amint a szíjak az élő húsba vágnak, szeplőtelen testébe, mely bűnös testedért szenved. – Több csapás. Több vak düh. S még több… Az emberi kegyetlenség tetőfoka.

Végül, kimerülten, eloldozzák Jézust. – És Krisztus teste is megtörik a fájdalom alatt és összeomlik, mint egy féreg, elgyötörve és félholtan.

Te és én nem bírunk megszólalni. – Nincs szükség szavakra. – Szemléld Őt, csak szemléld… lassan.

Utána… képes vagy még félni a vezekléstől?

Királyunk szenvedés-szomja kielégül!

– Bekísérik Uramat a pretorium belső udvarába és odahívják az egész helyőrséget. (Mk 15, 16) – A kegyetlen katonák megfosztják szűzies testét a ruháktól. – Egy bíborszínű rongyot, ócskát és piszkosat adnak Jézusra. – Jogarként egy nádszálat a jobb kezébe…

A tövisből font koszorú, amit kalapáccsal vertek fejébe, a gúny Királyává teszi… Ave Rex judaeorum! – Üdvöz légy, zsidók királya! (Mk 15, 18) A feje vérzik az ütlegektől. És arcul ütik… és leköpdösik.

Töviskoronával a fején és bíborszínű rongyfoszlányokba öltöztetve vezetik a zsidó nép elé: Ecce homo! – Nézzétek, íme, az ember! A főpapok és szolgáik újra felkiáltottak: Keresztre vele, keresztre vele! (Jn 19, 5–6)

Te és én csak nem húztunk újra töviskoronát a fejébe, csak nem ütöttük megint arcul, csak nem köpdöstük le újra?

Többé már nem, Jézus, soha többé… És egy szilárd és kézzelfogható elhatározás tesz pontot ennek a tíz Üdvözlégynek a végére.

Keresztjével a vállán lépked a Koponyák helye felé, amelyet héberül Golgotának hívnak. (Jn 19, 17) – Megállítanak egy cirenei embert, egy bizonyos Simont, aki éppen a mezőről tart hazafelé, és a vállára adják a Keresztet, hogy vigye Jézus után. (Lk 23, 26) 

Beteljesedett Izajás szava (Iz 53, 12): cum sceleratis reputatus est, a gonosztevők közé sorolták: mert még két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek Vele (Lk 23, 32)

Ha valaki követni akar engem… Ifjú barátom! Elszomorodunk, miközben átéljük Urunk, Jézus Krisztus Szenvedését. – Nézd, mekkora szeretettel öleli át a Keresztet. – Tanulj Tőle. – Jézus érted viszi a Keresztet: te, vidd azt Jézusért!

De ne vonszold a Keresztet… Vidd azt könnyedén, mert az így viselt Kereszted már nem akármilyen kereszt lesz: hanem… maga a Szent Kereszt. Ne nyugodj bele a Keresztbe. Belenyugodni nem túlzottan nagylelkű kifejezés. Szeresd a Keresztet. Amikor majd igazán szereted azt, akkor Kereszted… Kereszt lesz, Kereszt nélkül.

És egészen bizonyos, ahogyan Ő, te is találkozni fogsz az úton Máriával.

A Názáreti Jézus, a zsidók Királya, már előkészítette a győzelmi trónust. Te és én, mi látjuk, hogy nem görnyed össze, amikor fölfeszítik: a fájdalmak fájdalmát viselve tárja szét karját az Örök Főpap mozdulatával.

A katonák fogják szent ruhadarabjait és négy részre osztják. – Hogy ne hasítsák szét a köntösét, sorsot vetnek rá, kié legyen. – Így újfent beteljesedik az Írás, miszerint: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. (Jn 19, 23–24)

A magasban van… – Fia mellett, a Kereszt lábánál, Szűz Mária… és Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. És János, a tanítvány, akit Jézus szeretett. Ecce mater tua! – Nézd, a te anyád!: Anyját adja nekünk, a mi Anyánkká teszi őt.

Előbb epével kevert bort adtak neki, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. (Mt 27, 34)

Most… a szeretetre, a lelkekre szomjazik.

Consummatum est. – Beteljesedett! (Jn 19, 30)

Oktalan gyerek, nézd: mindezt… mindezt érted szenvedte el… és értem. – Meg tudod állni könnyek nélkül?