Azt írtad nekem: „Alapjában véve mindig ugyanaz az ok: hiányzik a nagylelkűség. Milyen szomorú ez és milyen szégyen, ha az utat megtaláltuk és mégis engedjük, hogy a porfelhők, amelyek elkerülhetetlenek, eltakarják a végcélt!

Ne vedd rossz néven, ha azt mondom, hogy csak te vagy a hibás: Menj bátran előre, önmagad ellenére – eszközeid bőségesen megvannak hozzá.