Elérkezett számára a nehéz próba pillanata – akkor vigasztalanul felkeresett téged. Emlékszel még rá? Az ő számára, a barát számára, aki „okos” tanácsokat adott neked, elképzelésed délibábnak látszott, szerinte a lelki torzulás gyümölcse volt, azt mondta, akaratodat elvették és hasonló „éles elméjű” felismerései voltak… „az, hogy átadod magad az Úrnak – ítélkezett –, nem más, mint a vallásos érzelem beteges fellángolása.” És szegényes logikájával arra gondolt, hogy családod és közéd lépett egy idegen: Krisztus.

Most már megérti, amit akkor olyan sokszor mondtál neki, hogy Krisztus soha sem szakítja el egymástól a lelkeket.