Kint a mezőn imádkoztunk, késő délután volt, már esteledett. Aki véletlenül arra járt, annak számára ez a kis jelenet nagyon különösnek tűnhetett: meglehetősen szétszórtan ültünk a földön és csak itt-ott törte meg a csendet egy-egy elmélkedési pontnak felolvasása. Ez a szabadban mondott ima – az Urat ostromló kérések minden jelenlévőért, az Egyházért, az emberekért – az égbe szállt és gyümölcsöző lett… Az Istennel való találkozás mindenhol lehetséges.