Azt írta nekem valaki, aki valóban hisz: „Ha az ember kényszerűségből elszigetelve él, akkor a testvérek segítsége világosan érezhetővé válik. Amikor meggondolom, hogy most mindent „egyedül” kell viselnem, akkor az is egészen világossá válik, hogy nem tudnám megőrizni elpusztíthatatlan optimizmusomat, – ha nem érezném minden távolságon keresztül összetartozásunkat az Áldott Szentek Közösségével.