Megint visszatértél balgaságaidhoz! Azután, amikor visszajössz, nincs benned igazi öröm… hiányzik belőled az alázat. Úgy látszik, mintha makacsul ragaszkodnál ahhoz, hogy a tékozló fiúról szóló példabeszéd második részét semmibe vedd – és így megmaradsz a moslék nyomorúságos „boldogságánál”. Felismered törékenységedet, ez sérti gőgödet, ezért halogatod a bocsánatkérést és nem fontolod meg, hogy mi vár rád, ha alázatosan megbánod, amit tettél: Atyád örömteli ölelése és az ünnep annak tiszteletére, aki hazatért és újra kezd.