Ne engedjük magunkat félrevezetni… Isten nem árnyék, távoli lény, aki megteremtett minket, azután elfelejtett; nem az a korlátlan uralkodó, aki mindörökre hátat fordít tulajdonának. Bár érzékeinkkel nem tudjuk Őt megragadni, léte sokkal valóságosabb, mint mindaz a realitás, amelyet láthatunk vagy érinthetünk. Isten itt van; nálunk van: jelenvaló, élő. Lát, hall bennünket. Vezet bennünket és ismeri a legkisebb dolgot, amit teszünk, a legelrejtettebb gondolatainkat… Ebben hiszünk – és mégis úgy élünk, mintha Isten nem létezne! Alig van számára egy szavunk… Nem engedelmeskedünk neki, nem küzdünk azért, hogy uralkodjunk szenvedélyeinken. Szeretetet sem mutatunk iránta, sem jóvátételt…

Továbbra is így akarunk élni – olyan hittel, amely holt?