A kegyelem általában fokozatosan fejti ki hatását, a természethez hasonlóan. Ennek a folyamatnak szorosan véve nem tudunk elébe vágni. De mindabban, ami tőlünk függ, elő kell készítenünk a talajt a kegyelem számára és együtt kell működnünk vele, ha Isten megadja nekünk. Ezért a léleknek a legmagasabb cél felé kell irányulnia: afelé a cél felé, amely Krisztus, kell szelíden sürgetve vezetni a lelket, levonva a végső következtetést; megalkuvás nélkül, relativizálás nélkül… De mindamellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a szentség elsődlegesen nem „erőmutatványok” dolga. A kegyelemnek általában megvan a saját ritmusa, amely többnyire visszahúzódik az erőszakosan keresztülvitt megerőltetéstől.

Szent türelmetlenséget szabad, sőt kell kifejlesztened – de emellett ne veszítsd el a türelmet!