A hit terjesztése

Légy meggyőződve róla: apostolkodásod abban áll, hogy jóságot, fényt és lelkesedést sugárzol, szorgalmaddal, lelkiismeretességeddel „megfertőzöl” másokat, példát adsz a határtalan odaadottságra az élettapasztalatra és a becsületes, örömteli engedelmességre az Egyház iránt.

De: Senki sem adhatja azt, amije nincs…

Még fiatal vagy és utad elején állsz. Hallgasd meg tanácsomat: Istennek csak a legjobb elegendő, amire képesek vagyunk. Ezért kezdettől fogva legyen erős elhatározásod, hogy későbbi pályádon elsőosztályú teljesítményt fogsz nyújtani.

Mert csak akkor fogsz meggyőzően hatni.

Ne felejtsd el: minél mélyebb a meggyőződésed, annál könnyebben fogsz másokat meggyőzni!

„Ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.”

Amikor földi működésének ideje befejeződött, ezt parancsolta az Úr: „Euntes docete” – Menjetek és tanítsatok! Azt akarja, hogy világossága tanítványai tettei és szavai által felragyogjon – a te magatartásodban, a te beszédedben is…

Különös, hogy milyen gyakran félnek sokan – a szabadság nevében! – és igyekeznek megakadályozni, hogy a katolikusok egészen egyszerűen jó katolikusok legyenek!

Óvakodj azoktól a kortársaktól, akik rágalmakat és gyanúsításokat terjesztenek. Ugyanis ezeket egyesek felületességből, mások rosszakaratból felkapják – és így megzavarják a békés egymás mellett élést, megmérgezik a közvéleményt.

Bizonyos helyzetekben a valódi felebaráti szeretet azt kívánja, hogy az ilyen szennyet felfedjük és azokat is, akiktől ered… Mert egyébként ők, segítőik vagy azok, akik ezt a szemétséget meghallgatják, félrenevelt lelkiismeretükben ezt a következtetést vonhatják le, hogy a hallgatás beleegyezés.

A szektások nagy hangon kiabálnak – ahogy ők mondják – „fanatizmusunk” ellen, mert évszázadok telnek el és hitünk változatlan marad. Más a helyzet a szektások saját fanatizmusával: mivel semmilyen kapcsolatban nincs az igazsággal, a történelem folyamán mindig új és más formát vehet fel – mindig újra talál valami ijesztő mumust, hogy az Egyháznak ártson, üres frázisokat terjeszt, amelyet tetszés szerint lehet megtölteni. „Szabadságról” beszélnek és láncok közé szorítják azt: „haladás”-ról és a barbársághoz való visszatérést értik rajta; „tudományról”, és mögötte saját tudatlanságukat rejtik el… Így minden alkalommal a régi, tönkrement áru más, új csomagolásban kerül piacra.

Növekedjen tehát mindennap hitednek „fanatizmusa” – mert egyes-egyedül ez az, ami az egyetlen igazságot megvédi.

Ne ijedj meg és ne csodálkozz rajta, hogy milyen korlátolt némelyik ember. Sohasem fognak hiányozni az olyan balgák, akik állítólagos képzettségük mögé rejtik tudatlanságukat.

Valóban szomorú látvány, hogy olyan emberek, akik Krisztust gyűlölik és olyanok, akik azt állítják, hogy Neki szolgálnak, kart karba öltve együtt menetelnek és bár különböző indítékok alapján, melyek elválasztják őket egymástól, egyek abban, hogy a keresztények, az Isten gyermekei ellen harcolnak…

Egyes – előkelően intellektuális – körökben úgy vélik, hogy némelykor a szektás csoportok irányítása egyenesen kézzel fogható. Mindig arról van szó, hogy az Egyházat, bizonyos személyeket és intézményeket gyanúsítsanak. Cinikus kitartással és anélkül, hogy az igazsággal vagy a logikával törődnének, tartják ébren és terjesztik így a rágalmakat.

Néha katolikusok is részt vesznek benne.

Imádkozz mindennap erős hittel: „Ut inimicos” – mert így nevezik saját magukat! – „Sanctae Ecclesiae humiliare digneris, te rogamus audi nos!” – Alázd meg, ó Uram, azokat, akik Téged üldöznek, világosságod fényével, amit eltökélten terjeszteni fogunk.

A katolikus hit állítólag elavult és ezért nem fogadható már el… A Nap régebbi és még nem veszített fényéből; a víz ősibb és továbbra is oltja a szomjúságot és felfrissít…

Még az úgynevezett „jó szándék” sem igazolja a történelem vagy az élet valóságának meghamisítását. De hibás „tárgyilagosság” volna, az Egyház ellenségeit, akik egész életüket üldözésének szentelték, dobogóra állítani. Légy egészen biztos benne: a történelmi igazság nem szenved kárt, ha te, mint keresztény, nem veszel részt ilyen dobogók felállításában. Nincs rá szükségünk. Mióta emelnek a gyűlöletnek emlékművet?

A keresztény apostolkodásnak nincs szüksége arra, hogy lövészárkot ásson, vagy olyan emberekkel, akik Krisztus igazságát nem ismerik, rosszul bánjék. Egy olyan ember, aki megveti a hitet, a végén még becsületesen és egész szívből megtérhet, ha tévedése csalódást okoz számára. Ez akkor történik, amikor az Apostol szavával közeledünk feléje. „Caritas omnia suffert” – a szeretet mindent elvisel! De továbbra is kizárt dolog, hogy „széles látókör” ürügyén magunk engedjünk a hit lényeges kérdéseiben. Egy ilyen hamis türelemnek megvan az a veszélye, hogy kikerüljünk az Egyházból. Ahelyett, hogy másoknak segítenénk, saját magunknak ártunk.

A kereszténység sohasem megalkuvó: végső fokon nem alkalmazkodik a világhoz. Ez a „legnagyobb hátránya” és a legfontosabb ellenérve azoknak, akik a világ „megszállottjai”.

Egyesek csak azért nem tudnak semmit Istenről, mert még senki sem beszélt velük róla érthetően.

Ahol tisztán racionális gondolkodással nem jutsz előbbre, kérd a „szent furfangosságot”, hogy jobban és hatékonyabban tudd embertársaidat szolgálni.

Hidd el nekem: az apostolkodásnak, a katekézisnek, az emberi test véredényeihez hasonlóan, a társadalom minden területére szét kell ágaznia. Minden egyes embert el kell érni.

Bennünket, akik Krisztusnak akarunk szolgálni, minden ember érdekel, mert minden egyes ember érdekel bennünket!

Helyezkedj Miasszonyunk védelme alá, aki a jó tanács Anyja, hogy sohase jöjjön ki szádból olyan szó, amely Istent megsérti!