A nyelv

Az apostolkodás a „nyelvek adománya” nélkül, vagyis anélkül a képesség nélkül, hogy Isten szavát a többi embernek közvetítsük, teljesen lehetetlen.

Ezért mindennap kérem Urunkat, Istenünket, hogy adja meg azt minden egyes gyermekének.

Tanulj meg „nem”-et mondani anélkül, hogy ilyen feleslegesen megsértenél valakit vagy nyers megfogalmazással megzavarnád a testvéri szeretetet.

Gondolj arra, hogy mindig Isten színe előtt állsz!

Bosszant téged, hogy mindig ugyanazon a módon, mindig ugyanazokat a lényeges dolgokat világítom meg? Hogy eközben nem vagyok tekintettel a közvélemény divatos irányzataira? Értsd meg: az egyenes meghatározása mindig is ugyanaz maradt évszázadokon keresztül, mert világosságában és pontosságában felülmúlhatatlan.

Minden más meghatározás kevésbé világos lenne és hozzá bonyolultabb is.

Váljék szokásoddá, hogy mindig tapintatosan beszélsz dolgokról és emberekről, főleg akkor, ha ezek az emberek Isten szolgálatában dolgoznak.

Amikor ez nem lehetséges – hallgass! Mert a nyers és túlságosan gátlástalan megjegyzések súrolják a megszólás és rágalmazás határát.

Egy fiatalember, aki éppen most pecsételte meg Istennek való legbelső önátadását, azt mondta: „És amire most szükségem van: kevesebb szó, a betegek meglátogatása és a földönalvás.”

Vésd be ezt magadnak!

Jézus Krisztus papjáról csak akkor beszéljünk, ha jót tudunk mondani róla.

Egész szívemből kívánom, hogy testvéreim és én megszívleljük ezt és a hétköznapokban ennek megfelelően viselkedjünk.

A hazugságnak sokféle arca van: homályos utalások, féligazságok, pletykák… – De mindig a gyávák fegyvere.

Valóban nem jó, hogy mennyire befolyásol egyetlen beszélgetés – van, amikor az első, van, amikor az utolsó!

Hallgasd meg beszélgetőpartneredet udvariasan és figyelmesen, vedd őt komolyan – de azután Isten jelenlétében alakítsd ki saját véleményedet.

Először leszedik rólad a keresztvizet, azután elküldenek valakit hozzád, aki neked azonnal – en passant – hírül hozza, hogy „mit beszélnek az emberek”. – Közönséges dolog? Kétségtelenül. De ennek ellenére ne veszítsd el belső egyensúlyodat, mert a rossz nyelvek nem fognak tudni kárt okozni neked, ha becsületesen és derekasan dolgozol. – Így kell látnod a dolgot: ostobaság, tapintatlanság, lojalitás hiánya az embertársakkal szemben… különösképpen Istennel szemben.

Ne engedd, hogy belerángassanak abba, hogy félreértett védelmi állásból te is leszedd róluk a keresztvizet! Ha valamit mondani kell, akkor az történjék az Evangélium tanácsa szerint: mint testvéri feddés.

Ne engedd, hogy ezek a kellemetlenségek és fecsegések kihozzanak a sodrodból. Biztos, hogy Isten akarta műben szolgálunk, de emberek vagyunk… És az természetes, hogy menés közben port verünk fel.

Ha olyasvalami van, ami bosszant vagy megsért… vedd úgy, mint jó alkalmat arra, hogy megtisztulj – és ha szükséges – megjavulj.

Ha alkalomadtán elégedetlenkedve kritizálunk, az emberi dolog – mondják… Erre azt felelem: De nekünk egészen Istenre irányulva kellene élnünk.

Egyetlen ember rossz vagy csak könnyelmű szava „véleményformáló” lehet és szokássá teheti valaki megszólalását… A pletyka, amely először csak egy kis felhőcske, mindig magasabbra száll, növekszik és sűrűsödik, végül talán fekete felhőfallá válik.

És mégis: Ha az, akit megtámadtak, Istennel eltelt ember, a felhők mindig termékeny esővé oldódnak fel, történjék bármi. Az Úr a megrágalmazottat éppen azáltal emeli fel, amivel meg akarták alázni és meggyalázni.

Először nem akartad elhinni – de végül fel kellett ismerned, bármennyire is fájt: amit egyszerűen és világosan, mint becsületes katolikus keresztény mondtál, azt a hit ellenségei rosszindulatúan kicsavarták…

Látod, bár „szelídeknek kell lennünk, mint a galambok”, de „okosaknak is, mint a kígyók”. Ne beszélj tehát nem megfelelő időben vagy helyen.

Mivel annak az embernek a tisztességes viselkedését nem tudod vagy nem akarod példaképnek tekinteni, a rejtett irigység arra ösztönöz, hogy nevetségessé tedd.

A rágalmazás az irigység leánya és az irigység a terméketlenség kompenzálása.

Ha egyszer úgy látod, hogy fáradozásaid nem hoznak gyümölcsöt, akkor vizsgáld meg, hogy alapjában véve miről van szó nálad. Ha jól dolgozol és nem zavar meg az, hogy mások is azt teszik látható eredménnyel, akkor tudd meg: fáradozásaid hiábavalósága csak látszólagos. Adott időben be fogod takarítani a termést.

Úgy látszik, mintha némelyik ember tétlennek tartaná magát, ha nem talál alkalmat arra, hogy embertársainak ártson vagy gyötörje őket.

Néha azt gondolom, hogy ezek a hírhozók és kútmérgezők olyanok, mintha kis megszállottak lennének! Mert az ördög mindig ott van és a rosszindulatú kritika eszközeivel támad Isten és azok ellen, akik szeretettel engedelmeskednek neki és követik Őt.

„Ostoba társaság!” – mondod rosszallóan.

Tudod, hogy mit tesznek? Nem? – Akkor miért beszélsz csak úgy a levegőbe anélkül, hogy ismernéd a dolgokat?

Feleld csak a rosszakaratú fecsegőnek: Jó, majd beszélek azzal, akire vonatkozik arról, amit mondott nekem.

Egy kortárs szerző írja: „A másokra vonatkozó pletyka mindig embertelen: leleplezi saját lényünk középszerűségét: a rossz nevelés jele, az egyéniség hiányát mutatja: méltatlan egy keresztényhez.”

Tartózkodj a siránkozó, perspektíva nélküli, bomlasztó és rosszindulatú megjegyzésektől… Szigorúan kerülj mindent, ami testvéreid között az ellenségeskedés magvát vethetné el.

Magas hivatalt viselsz. Nem volna okos dolog tőled, ha alárendeltjeid hallgatását a beleegyezés jeleként magyaráznád.

Lásd meg inkább világosan: nem engeded meg, hogy javaslataikkal előhozakodjanak és ha egyszer mégis sor kerül rá, akkor rosszkedvű vagy.

Ezen a ponton meg kell javulnod!

A személyed ellen irányuló rágalmak hatása ez legyen benned: Az első és legfontosabb az, hogy megbocsáss, mindent megbocsáss, az első másodperctől kezdve és teljes szívedből. – Azután: szeretni, ne vétkezz a felebaráti szeretet megsértésével… Bármivel és bárhogyan viszonzod: szeretettel kell történnie.

De ha a támadások anyád, az Egyház ellen irányulnak, akkor védd meg bátran, nyugodtan, de határozottan és nyomatékosan is.

Állj ellen annak a kísértésnek, hogy azoknak a lelkeknek az útját bemocskold és akadályokat gördíts eléjük, akik a személyesen elszenvedett igazságtalanságra megbocsátással és szeretettel akarnak válaszolni.

Elege volt az emberek alattomos fecsegéséből és úgy gondolta: A legkisebb faluban is úgy kellene lennie, mint a nagyvárosban. Szegény nem tudta, hogy ebben egyáltalán nincs különbség a falu és a város között… Isten és az emberek iránti szeretetből sohasem szabad ilyen „vidékies”, kicsinyes hibába esned, amely teljesen kereszténytelen. – Krisztus első tanítványairól azt mondták: Nézzétek, hogy szeretik egymást!

El lehet ezt mondani rólad és rólam? És mindig?

Az apostoli vállalkozások lekicsinylése általában kétféleképpen történik. Vagy úgy állítják be az apostoli munkát, mint rendkívül bonyolult „struktúrát” vagy úgy, mint kényelmes és kellemes módját a szabadidő eltöltésének.

Alapjában véve az ilyen „tárgyilagosságot” csak korlátoltságra és beszűkült látókörre lehet visszavezetni. Fecsegésnek és fontoskodásnak kell ezt a tényt álcáznia. – Ne engedd, hogy kihozzanak a sodrodból és kérdezd meg: „Ön mit tesz tulajdonképpen?”

Ami hited parancsait illeti, nem mindig tudsz rokonszenvet elérni irántuk, de azt meg kell kívánnod, hogy tiszteletben tartsák őket.

Ugyancsak az emberek, akik leszedték barátodról a keresztvizet, mert Istennek akarnak szolgálni, neked sem fognak békét hagyni, ha egyszer elhatároztad, hogy megtérsz és megjavulsz.

Egyes megjegyzések csak azokat sérthetik meg, akik úgy érzik, hogy személyesen érinti őket. Ha az ember szívvel-lélekkel elkötelezte magát Krisztus követésére, akkor a másoktól jövő szidalom a tisztulás eszköze lesz: még csak most fogjuk igazán helyesen és tüzes lélekkel folytatni az utat.

A legszentebb Szentháromság Anyánkat Királynővé koronázta. Az Atyaisten, a Fiúisten, a Szentlélekisten minden felesleges szót számon fog kérni tőlünk.

Ezért kérjük Miasszonyunkat, tanítsa meg nekünk, hogy mindig Isten jelenlétének tudatában beszéljünk.