Akarat

Nem a jámborság érzése szükséges a növekedéshez a belső életben és az apostolkodásban, hanem az akarat határozott, nagylelkű készsége Isten hívó szavának elfogadására.

Az Úr nélkül nem tudnál egyetlen lépést sem előrehaladni. – Az a bizonyosság, hogy szükséged van az Ő segítségére, még bensőségesebb egyesülésre fog vezetni Vele; bátor és kitartó bizakodással fogsz járni, örömmel és békében – akkor is, ha az út kövessé és meredekké válik.

Figyeld meg, hogy milyen nagy különbség van az emberek cselekvési módjában aszerint, hogy kizárólag evilági motívumok irányítják, vagy természetfelettiek is. Az első esetben a kezdet sokat ígérő, de azután lassanként alábbhagy a lendület. A második esetben is sokat ígérő a kezdet… de azután egyre inkább azon fáradozunk, hogy jobbat nyújtsunk.

Természetesen nem „rossz” dolog, ha tisztán emberi motívumok alapján tisztességesen élünk.

De mégis milyen más, ha a döntő motívum az Isten iránti szeretet!

A barátunk, aki látta, hogy milyen keményen és mégis örömmel dolgoznak, azt kérdezte: „Csak azt mondjátok meg, lelkesedésből csináljátok mindezt?” – A vidám és derűs válasz így hangzott: Lelkesedésből? Az nagy felsülést eredményezne! Nem, „per Dominum nostrum Iesum Christum!” csináljuk – az Úr Jézus által és érte, Aki folyvást vár ránk.

A világnak sürgősen szüksége van arra, hogy az alvókat felébresszük, az aggodalmaskodókba bátorságot öntsünk, az elbizonytalanodottaknak irányt mutassunk. Egyszóval: hogy mindenkit Krisztus szolgálatára hívjunk, ne vesztegessék el tovább erőiket.

Egy barátunk, aki Isten közelségét kereste és tele volt gyengéd szeretettel Krisztus iránt, nehéz feladatok előtt azzal szokta bátorítani magát, hogy egyszerű hittel azt mondta magának: „Itt az ideje annak, hogy komolyan elhatározd; olyasmit fogsz csinálni, ami megéri a fáradságot.”

Talán neked is segít ez a kis monológ!

Mit gondolsz, milyen keresztény tökéletességet tudsz elérni, ha mindig a hangulatod szerint cselekszel és csak azt teszed, ami „megfelel” neked?

Hibáidat nem fogod legyőzni és így azokból logikusan állandó rossz tevékenység fog származni. Ha egyszer nehéz helyzetbe kerülsz, akaratod erőtlen lesz, mert soha nem szoktattad a kitartó harchoz.

Külsőleg nagy akaraterő és jellemszilárdság látszik, de milyen sok restség és akaratgyengeség bújik meg mögötte!

Határozd el erősen, hogy nem engeded erényeidet maskarává válni, hanem magától értetődő habitussá, amely belsőleg alakítja jellemedet.

Szomorúan és egy kissé undorodva mondod nekem: „Ismerek olyan embereket, akiknek annyi erejük sincs, hogy segítségért kiáltsanak…” – Ne menj el mellettük! Ha meg akarod menteni magadat és őket, ez kiindulópontjává válhat megtérésüknek. Azonkívül ne felejtsd el, hogy feléd is nyújtottak egykor segítő kezet…

Aki elpuhult és ezért ezer nevetséges semmiség miatt jajgat, az természetesen nem vállalja, hogy kis, egészen mindennapi áldozatokat hozzon – sem Jézusért, sem az embertársakért.

Milyen szégyenletes volna, ha hétköznapjaidban te is így viselkednél – te, aki a többiekkel szemben olyan kemény és sokat követelő vagy!

Nagyon szenvedsz attól, hogy nem nőttél fel a helyzethez. Szeretnél többet és jobban dolgozni, de egyszer elhamarkodva cselekszel, máskor megzavarodva visszahúzódsz.

„Contra spem, in spem!” (A remény ellenére, reményben!) – Élj ebből a biztos reménységből, amelyet Isten erényként a szívedbe adott és akkor is, ha ez minden földi reménnyel szembenáll… Ezen a sziklán biztosan fogsz állni és belőle erőt meríthetsz, hogy eljuss az üdvösségre… A remény fenséges isteni erény: bátorságot ad, hogy félelem nélkül haladjunk előre, vakmerőség nélkül és nem engedi, hogy megállj. Miért nézel úgy rám? Igen, ez valóban úgy van: Ha a reményt ápoljuk, ez azt jelenti, hogy erősítjük akaratunkat.

Ha a szokásos munkádban az akarat ellanyhul, akkor tartsd újra szemed előtt a következőket:

„A tanulás, a munka: lényeges alkotórészei utamnak. Ha restségem következtében hiányozna hozzáértésem, az keresztényi feladatomat lehetetlenné, hatástalanná tenné. Isten akarata, hogy a hozzáértésért fáradozzam, ezáltal jobban elérjem az embereket és így tudjak nekik segíteni.”

Ne kételkedj abban, hogy ha feladod munkádat, akkor kivonod magadat és másokat az Isten terveiből.

Félsz attól az úttól, amelyen sokan járnak, olyanok, akik tudatosították, hogy Isten gyermekei? Miért? Mert Jézus Krisztus nevében figyelmeztettek, hogy vedd komolyan kötelességeidet, nyesegesd le „Én”-edet, jöjj ki elefántcsonttornyodból… Tehát mentségek után kutattál… Nem lep meg, hogy mindezt nyomasztó tehernek találod: Még vannak benned bizonyos komplexusok és sötét sarkok… Még túlságosan komplikált vagy, ragaszkodsz dolgokhoz és ezért olyan vagy, mint aki lebénult! Ne vedd rossz néven, de meg kell neked mondanom: Kevesebb jellemszilárdságot mutatsz, mint némelyik elzüllött személy, akik gátlástalanul teszik a rosszat. Úgy viselkedtél, mintha kevesebb vagy rosszabb lennél náluk…

„Surge et ambula!” – Kelj fel és járj! Határozd el magad! Még van idő rá, hogy megszabadulj ettől a szerencsétlen tehertől! Nyílj meg a kegyelem számára és hallgasd meg, hogy mit kér tőled az Úr! – De mindenekelőtt: Fenntartás nélkül és készségesen kövesd az Urat!

Jó, hogy ilyen türelmetlenség emészt téged. – De ne siess! Isten azt akarja, hogy komolyan készülj fel feladatodra – hónapokon vagy éveken át, addig, ameddig szükséges –, és ő számít arra, hogy készségesen vállalod. A régi idők egy császárának megjegyzése nem rossz: „Ellenségeimmel szemben az idő a szövetségesem!”

Egyes emberek féltékenységéről és irigységéről egy jóravaló ember azt mondta: „Sok rossz akaratnak kell a dologban lennie, hogy egy ilyen tiszta vizet zavarossá akarnak tenni.”

Azt kérdezed, hogy hallgass-e és maradj-e tétlen… Ha arról van szó, hogy egy jogos törvényt jogtalanul támadnak: Nem!

Mindennap jobban szereted ezt a munkát… Észre lehet venni, hogy magabiztosabb vagy és higgadtabban lépsz fel. Ugyanis tudod, hogy Krisztusért dolgozol.

Már a Szentírás hirdette: „Vir fidelis, multum laudabitur” – A hűséges embert sokat dicsérik.

Még sohasem érezted magad ilyen tökéletesen szabadnak, mint most, mert szabadságod szeretetből és elszakadásból, biztonságból és bizonytalanságból van összetéve – mert semmiben sem bízol magadban és mindenben Istenben!

Láttad, hogy hogyan rekesztik el a vizet előrelátásból az eljövendő szárazság idejére?…

Neked is így kell előre gondoskodnod arról, hogy a jellembeli kiegyensúlyozottságot elérd, amire nehéz időben szükséged lesz: az örömet, a tiszta gondolatokat, a világosságot, amelyet az Úr ad neked – raktározd el magadban!

A kezdeti lelkesedés erősen lobogó tüze kialudt. Most fáradságossá válik a haladás a sötétben. – De éppen ez a fáradságos küszködés az előbbrejutásért különösen értékes. Valamikor, már nem is remélve, a sötétség el fog tűnni és újra izzó lelkesedést fogsz találni. Tarts ki!

Isten azt akarja, hogy mi, gyermekei, a világ forgatagában átütő erőt képviseljünk! Ne úgy érezzük magunkat, mintha nézők lennénk. A mi feladatunk a harc. Bárhol is vagyunk, álljunk úgy, mint a „csatasorba állított sereg”!

Nem arról van szó, hogy kötelességeidet lanyhán intézd el, hanem arról, hogy folyamatosan teljesítsd, Isten lépéseinek mértéke szerint.

Megvan benned az az adottság, hogy szellemesen tudsz csevegni… Másrészt meglehetősen passzív vagy és a kifogásod az, hogy „ha nem jönnek hozzám…”

Ha nem változol meg – ezt nyomatékosan hangsúlyozom – és nem lépsz ki önmagadból, hogy mások felé menj, sohasem fogod elérni az apostoli hatékonyságot.

Megmondom neked a legfontosabb szabályokat, ha lelkeket akarunk Istenhez közelebb vinni: Felejtsd el önmagadat és kizárólag Istennek, Atyádnak dicsőségét tartsd szem előtt! Vesd alá akaratodat gyermeki hűséggel az isteni akaratnak, ahogy azt Krisztus tanította! Maradj nyitott a Szentlélek megvilágosításai számára és fogadd el engedelmesen!

Három nap és három éjjel keresi Mária a Fiát, aki hirtelen eltűnt … Bárcsak mi is, te és én, elmondhatnánk magunkról, hogy akaratunk Jézus keresésében nem lankad el…