Béke

Fejleszd ki szívedben és lelkedben – értelmedben és akaratodban – a bizakodó ráhagyatkozást a mennyei Atya szeretetteljes akaratára… Ebből a forrásból fakad az a béke, amely után vágyakozol.

Hogyan akarod a békét megtalálni, ha engeded, hogy a szenvedélyek ragadjanak magukkal és meg sem kísérled, hogy uralkodj rajtuk? Ilyen módon ellenállsz a kegyelem ösztönzéseinek.

A mennyország magához akar vonzani téged, de te – csak te: ne mondj kifogásokat, kérlek! – előnyben részesíted az alacsony dolgokat. Így belsőleg kettészakadva maradsz.

A béke és a harc a bensőnkben van. Ahol hiányzik a hűség és a határozottság ahhoz, hogy a harcban igazán győzni akarjunk, ott lehetetlen a győzelemre eljutni, amely meghozza a békét.

Megmondom neked a belső nyugtalanságod elleni gyógyszert: türelem, a szándék tisztasága és természetfeletti látás.

Félelem és belső felindulás – azonnal utasítsd el magadtól! Hiszen Isten veled van! Ne engedj teret magadban az ilyenfajta visszahatás első jeleinek sem. Csak erősítik a kísértéseket és növelik a veszélyt.

Bármennyire összeomlik és meghiúsul sok minden, bármilyen nagy bajok keresztezik terveinket – semmi sem lesz jobb azzal, ha lelkileg elveszítjük egyensúlyunkat. Emlékezzél inkább a próféta bizalommal teljes imájára: Az Úr a bíránk, az Úr adja a törvényeket, az Úr a királyunk, Ő fog bennünket megszabadítani.”

Imádkozd el ezt mindennap áhítattal, hogy viselkedésed mindig összhangban legyen az isteni Gondviseléssel, amely arrafelé irányít, ami legjobb számunkra.

Ha mindig csak Istenre tekintesz, egészen maguktól el fognak hagyni a gondok. Megtanulod, hogy túltedd magad az egészen kis dolgokon, hogy távol tartsd magadtól az indulatokat és az irigységet. Így sok energiát fogsz megtakarítani és minden erődet embertársaid hatékony szolgálatára használod majd fel.

Egy barátunk egészen egyszerűen bevallotta, hogy még sohasem unatkozott, mert még sohasem érezte magát egyedül, az isteni Barát közelsége nélkül.

Alkonyodott, mély csend terjedt szét… Milyen elevenen érezted az Isten jelenlétét! És ebben a valóságban – micsoda béke van!

Testvéred szívélyes üdvözlete az utazás forgatagából újra azt a gondolatot vette fel benned, hogy a földnek minden tisztességes útja nyitva van Krisztus számára. Egyedül az hiányzik, hogy futólépésben megszerezzük!

Igen, Isten gyermekei számára teremtette a világot és azt akarja, hogy ott lakjunk és megszenteljük. Mire vársz még?

Hihetetlenül boldog vagy. Csak alkalomadtán, amikor azt veszed észre, hogy Istennek egy gyermeke elfordul Tőle, tör fel békéd és örömed mélyéből a fájdalom – egy nyilallás, amely azonban sem meg nem zavar, sem nem nyugtalanít.

Rendben van. De használj fel minden természetes és természetfeletti eszközt arra, hogy aki veszélyben van, magára találjon! Helyezd minden bizalmadat Jézus Krisztusba! Ilyen módon tér vissza mindig a kiáradt víz medrébe.

Ha valóban az Úrra hagyatkozol, meg fogod tanulni, hogy mindennel megelégedj, bármi történik is veled. Nem fogod elveszíteni higgadtságodat akkor sem, ha egy terved nem sikerül várakozásodnak megfelelően, személyes elkötelezettséged és minden ésszerű eszköz felhasználása ellenére… Ugyanis csak annyiban fog teljesülni, amennyiben Isten terveinek megfelel.

Állandóan fogyatékosságok és hibás lépések kísérnek utadon és ez fáj! Ugyanakkor azonban haladsz az úton és szíved szeretne szétpattanni az örömtől… Mivel vereségeid szeretetből fakadó fájdalomra adnak okot, nem tudják már békédet elrabolni.

Ha egyszer éjszaka lesz lelkedben és úgy érzed, hogy vakságodban reszketsz a nyugtalanságtól – akkor kiálts világosabb után, mint a vak Bartimeus. Kiálts mindig újra, mindig hangosabban: „Domine, ut videam!” – Uram, add, hogy lássak!

Újra nappali világosságban fogsz látni és örvendezni fogsz annak a sugárzó fénynek, amelyet Isten visszaad neked.

Küzd jellemed kemény élei, az önzés és kényelmesség megnyilvánulásai ellen, ellenszenved legyőzéséért ezzel, azzal, amazzal szemben… Ne felejtsd el, hogy együtt kell működnünk a megváltás művével és az aratás, amit betakaríthatsz, annak fog megfelelni, amit itt és most vetsz.

A keresztények küldetése: a rosszat a jó túláradásával elnyomni! Sem az nem elegendő, hogy csak megbélyegezzük a rosszat, sem az, hogy a tagadás sáncai mögé húzódunk. – Arról van szó, hogy igent mondjunk az igazra és helyesre, hogy fiatalos bizakodás, öröm és béke legyen bennünk. Mindenkihez megértéssel akarunk közeledni: azokhoz, akik követik Krisztust, azokhoz, akik elhagyták és azokhoz, akik még nem ismerik.

Persze a megértés nem jelent sem elvfeladást, sem közömbösséget, hanem aktív magatartást.

Keresztény szeretetből és természetes tapintatból igyekezned kell elkerülni azt, hogy közted és másvalaki között szakadék keletkezzék. Hagyj neki mindig egy ajtót nyitva, hogy ne távolodjék el még jobban az igazságtól.

Az erőszak nem megfelelő eszköz a meggyőzésre. Akkor pedig különösen nem, ha apostoli tevékenységről van szó.

Az erőszakos ember végső fokon mindig veszít, – akkor is, ha megnyeri az első csatát.

Végül elszigeteltség vár rá és az embertársai iránti megértés hiánya miatt keletkezett falak mögött marad.

A zsarnokok számító magatartásához tartozik a viszály szítása azok között, akik egyesülve megbuktathatnák őt.

Az ördög és segítői is ezt a régi cselt alkalmazzák, amikor apostoli kezdeményezéseket akarnak tönkretenni.

Aki ott is ellenfelet lát, ahol csak testvérek vannak, az megtagadja kereszténységét.

Támadó vitával, amelynek az a célja, hogy a többit megalázza, csak ritkán lehet problémákat megoldani. Ha a vitatkozók között vakbuzgók is vannak, sohasem lehet a tisztázáshoz eljutni.

Könnyen érthető számomra bosszúságod és csalódásod. Saját pénzeddel fizettek ki: jól szórakoztak azon, hogy szóval és tettel megsértettek téged.

Fogadd el a leckét… és a jövőben ne feledd el, hogy a környezetedben lévő emberek is húsból és vérből vannak és – szívük van!

Hogy ne veszítsd el belső békédet, azt mondtam neked akkor, amikor a kemény és igazságtalan hajszát megindították: „És ha a fejünket szedik is le – abból sem fogunk tragédiát csinálni, hanem kiegyezünk azzal, hogy ezentúl a kezünkben hordjuk.”

Egyenesen képtelenségnek látszik: Elhatároztam, hogy megfogadom a zsoltáros tanácsát: „Hagyd az Úrra gondodat, Ő fenntart téged” – és azóta állandóan csökkennek a gondok a fejemben és a szívemben… Azonkívül azt veszem észre, hogy a normális munka egymagában is elegendő ahhoz, hogy majdnem minden problémát megoldjon, éspedig világosabban, mint előtte.

Miasszonyunk a béke Királynője. Ezzel a névvel dicsőíti őt az Egyház. Ha lelked fel van zaklatva, ha baj fenyeget a családban vagy a munkahelyen, ha szerencsétlenség történik a társadalomban vagy a népek között, imádkozz hozzá: „Regina pacis, ora pro nobis!” – Béke Királynője, könyörögj értünk! Megpróbáltad már legalább belső nyugtalanság idején?… Csodálkozva fogod tapasztalni, hogy azonnal segít.