Igyekezet

Egyesek a vallást parancsok katalógusává akarják tenni vagy megelégszenek egy körvonalak nélküli katolicizmussal. Mások arccal a fal felé akarják fordítani az Urat vagy a lélek sötétkamrájába száműzni…

Velük szemben szóban és tettben igazolnunk kell, hogy Krisztust minden emberi szív valódi Királyává akarjuk tenni – nem véve ki azok szívét sem, akik övéi közül még lanyhák!

Ne úgy dolgozzál az apostoli vállalkozásokban, mintha csak a ma számára építkeznél. Szenteld magad ezeknek a feladatoknak azzal a reménnyel, hogy utánad mások is fognak jönni: testvéreid, akik ugyanolyan szelleműek. Ők fogják learatni, amit te most elvetsz, befejezni azt az építkezést, amelynek alapjait most lerakod.

Ha egyszer keresztény szellem lelkesít, akkor minden igyekezeted egyenes lesz! – Nem arra érzel ösztönzést, hogy személyes eredményeket keress, hanem ideálod megvalósítása után vágyakozol.

A küzdelemnek az önátadásért csak akkor van értelme, ha egy nagy, valóban isteni művet akarunk véghez vinni: az életszentséget…

Ezért az Egyház egy szentnek szentté avatásánál az illető Krisztus-követésének hősies mértékét hangsúlyozza.

Ha egyszer valóban az Úrért dolgozol, akkor a legnagyobb öröm lesz számodra, ha azt látod, hogy mások versenyeznek veled ebben.

Mi más az életed, mint egy rövid óra, amely Istené… Határozd el magad igazán, hogy teszel benne valami olyat, ami gyümölcsöt terem: az idő sürget! Hiszen olyan értékes, csodálatos küldetés az egy férfi vagy egy nő számára a világban, hogy elszáradt, elhalt szíveket újra lángra lobbantson Krisztus tüzével.

Megéri a fáradságot, hogy Krisztus szeretetének bátorító, örömteli „keresztes hadjáratával” békét és boldogságot vigyünk mindenüvé.

Becsületedért kockára teszed az életedet… Most tedd kockára becsületedet a lelkedért!

Légy tudatában annak, hogy szoros kapcsolatban vagy testvéreiddel a szentek közösségében. Védd félelem nélkül ezt a csodálatos egységet!

Minden jó, amire törekszel, meghiúsulásra volna ítélve, ha egyedül maradnál vele! Egy elkülönült juh majdnem mindig elveszett juh.

Hevességed mulattatott engem! Hiányoztak az anyagi eszközök munkádhoz, külső segítség nem volt a láthatáron. Kommentárod: „Csak ezek a karjaim vannak, de néha, amikor elfog a türelmetlenség, szeretném, ha ötven karom lenne, hogy bőségesebben vethessek és arathassak!”

Kérj magadnak a Szentlélektől ilyen hatékonyságot… Meg fogja neked adni!

Két orosz nyelvű könyv került a kezedbe. Erős vágyat ébresztettek benned arra, hogy oroszul tanulj. Elképzelted, hogy milyen csodálatos lenne, ha ott búzaszemként meghalnál – abban az országban, amely ma száraz, terméketlen szántóföldhöz hasonlít, de amely egy napon óriási búzafölddé válik…

Jónak tartom, hogy ilyen vágyaid vannak. De most szenteld magad a „kis kötelességek” – a nap feladatainak: tanulmányaidnak, munkádnak, apostolkodásodnak és mindenekelőtt belső átalakulásodnak. Ezen a területen még vannak földdarabok, amelyeket meg kell művelned és ez a munka nem kevésbé hősies és szép…

Mire jó egy tanuló, aki nem tanul?

Ha nincs ínyedre a tanulás, akkor ajánld fel Jézusnak ezt a fáradozást. Mondd Neki, hogy azért maradsz könyveid mellett, hogy tudásod fegyver legyen az ellenségei elleni harcban és olyan eszköz, amellyel sok lelket nyersz számára… Biztos lehetsz benne: tanulásod így egyre inkább imává válik.

Ha órákat és napokat elvesztegetsz, ha agyonütöd az időt, akkor tágra nyitod lelked ajtaját az ördög számára. Ilyen módon, hogy úgy mondjam, meghívod őt: „Tessék, érezd magad egészen úgy itt, mint otthon!”

Igen, nehéz az idő elvesztegetését elkerülni, ebben egyetértek veled… De gondold meg, hogy az ellenség és a „többiek” mind, sohasem engednek meg maguknak pihenést.

Ezenkívül emlékezz Pál szavaira, aki az Isten iránti szeretet igazi mestere: „Tempus breve est!” (Az idő rövid.) – Az élet elfolyik kezeink között és senki sem tudja visszahozni.

Tudatában vagy annak, hogy milyen sok függ attól, hogy szilárd képzést kapjál? – Milyen sok lélek vár! Ha erre gondolsz, megengedheted-e magadnak, hogy hanyagul tanulj vagy középszerűen végezd munkádat?

Kétféle módon lehet „felfelé” törni: az egyik keresztény és abban áll, hogy tisztességesen és törvényesen kívánunk felemelkedni azért, hogy az embereket jobban szolgáljuk; a másik pogány és brutális, gátlástalan uralomvágyból áll, hogy embertestvérünket elnyomhassuk.

Ne mondd nekem azt, hogy Isten felé fordulva élsz, ha nem törekszel arra, hogy mindig és mindenütt az őszinte, tiszta testvériesség szellemében fordulj az emberek, minden ember felé.

A „becsvágyó emberek”, akik kis, szegényes, személyes ambícióikhoz rögződtek, nem tudják felfogni, hogy azok, akik Istent szeretik, csak egyre törekszenek és semmi másra: szolgálni akarnak.

Telve vagy sóvárgással, sürgős számodra, hogy hamarosan kikerülj abból a kovácsműhelyből, ahol a köszörű és a kalapács végleges formát adott neked. Mert jó munkadarab akarsz lenni, amely harmonikusan illeszkedik az egészbe és hatásosan végzi el a tervezett munkát, a neki adott feladatot Krisztus ügyének széles mezején. Sokat imádkozom érted, hogy ez a buzgóság mindig megmaradjon benned, a fáradtság, kudarcok, sötétség idején is… Mert „a nekünk adott feladat Krisztus ügyének széles mezején” sohasem változik.

Határozott küzdelmek kellenek ez ellen a hamis alázat – pontosabban kényelmesség – ellen, amely megakadályozza, hogy valódi istengyermekké érjél! Nőnöd kell!

Nem szégyelled magad, amikor idősebb testvéreid és nővéreid éveken át tartó, odaadó munkájára tekintesz és ugyanakkor megállapítod, hogy te még nem vagy képes – nem akarsz képes lenni – arra, hogy kisujjadat mozdítsd és segíts nekik?

Engedd, hogy a lelked feleméssze magát a vágyakban… A szeretet, az önmagunkról való megfeledkezés, az életszentség, a mennyország utáni vágytól… Ne vesszél el a róluk való gondolatokban, hogy mindez egyszer valósággá válik-e, ahogy némelyik „okos” tanácsadó ilyen megfontolásokat szeretne neked sugalmazni. Nem, szíts magadban mindig több vágyat: mert a Szentlélek maga adja tudtul, hogy tetszésére vannak azok az emberek, akik vágyakat hordoznak szívükben. De hathatós vágyak legyenek, amelyeket napi munkádban megvalósítasz.

„Barátom” – így nevezett téged az Úr… Ez a hívás választ követel, gyors, előretörő lépéseket, Isten mértéke szerint. Másképp abba a veszélybe kerülsz, hogy pusztán néző maradsz.

Felejtsd el az Én-t. – Bárcsak egyetlen becsvágyad lenne; testvéreidért, nővéreidért, az emberekért, az Egyházért élni, tehát Istenért…

Kánában, az ünnepi zűrzavarban csak Mária veszi észre, hogy fogytán van a bor… A legkisebb alkalmak a szolgálatra sem kerülik el azok tekintetét, akik – mint Mária – Istentől élve, szeretetteljes együttérzéssel fordulnak az embertárs felé.