Kétszínűség

Az állandó kétszínűség eredménye olyan élet, amely tele van keserűséggel és nehezteléssel.

Heródes ezt a kívánságát fejezi ki: „Menjetek és kutassatok szorgalmasan a Gyermek után: és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is odamenjek és hódoljak neki.” Hasonló „tanácsoknál” kérjük a Szentlélek segítségét. Őrizzen meg bennünket az ilyenfajta pártfogók „protekciójától” és „segítségétől”. Az igazi vigasztalók világossága nem fog hiányozni nekünk, ha mi is – mint a napkeleti Bölcsek – az igazságot keressük és teljes őszinteséggel beszélünk.

Némelyik ember bosszús lesz, mert olyan világosan kimondod a dolgokat?

Talán megmozdul valami a lelkiismeretükben, amit szeretnének elfojtani. Te maradj meg ennél a világosságnál! Segítség lehet számukra, hogy helyesen reagáljanak.

Ameddig mások szándékát rosszakaratúan magyarázod, nincs jogod arra, hogy a magad számára megértést kívánj.

Ezt meg kell javítani, azt meg kell reformálni… Állandóan így beszélsz. – Először magadat változtasd meg! – Valóban szükséged van rá! Ezzel már el is kezdenéd reformprogramod megvalósítását… Ameddig ez nem történik meg, nem adok hitelt a megújulásra szóló felhívásodnak.

Hihetetlenül farizeusi némelyik kortársunk magatartása! Megbotránkoznak azon, ha másoktól visszahallják azt, amit előzőleg ők maguk mondtak nekik.

Azt lehetne gondolni, hogy egyetlen feladatod embertársaid életének kikutatása. Amikor végre olyan valakivel találkozol, aki világosan és energikusan illetékességed határai közé utasít, elkezdesz hangosan panaszkodni, mintha megsértettek volna. Ilyen messze megy szégyentelenséged, ilyen eltorzult a lelkiismereted! – És milyen sok emberre érvényes ugyanez…

Egyetlen okos sakkhúzással megkísérled javadra fordítani a helyes nézet „tisztességét” és az ellenkező oldal becstelen „előnyeit.” Erre minden nyelvben csak egy szó van: kétszínűség.

Milyen jóságosak! … Késznek mutatkoznak arra, hogy „megbocsássanak” olyan dolgot, amely egyébként is csak dicséretet érdemel.

Hogy az üldöző üldözöttnek tetteti magát, az ősrégi trükk. A régi spanyol bölcsesség úgy nevezi ezt, hogy bekötött szemmel köveket dobálni.

Sok ember rágalmazással vét az igazságosság ellen és azután a tisztességtudásra és az embertársak iránti szeretetre hivatkozik, hogy elnémítsa az áldozatot, amikor az védekezni akar. Valóban így van? Szomorú lenne.

Milyen kínos az ökumenizmus szó olyan katolikusok ajkán, akik más katolikusokkal rosszul bánnak.

Milyen abszurd felfogása a tárgyilagosságnak! Egyes emberek személyeket vagy intézményeket saját helytelen magatartásuk téves ismérvei szerint vizsgálnak meg. Azután megkeseredett vakmerőséggel bírálnak vagy tanácsadónak csapnak fel. Konkrét jófeltétel: Ha valamikor feddnünk kell, vagy tanácsot kell adnunk, először tudatosítsuk, hogy Isten lát és hall bennünket és vonatkoztassuk szavainkat önmagunkra is.

Sohase nyúlj ahhoz a megvetendő eszközhöz, hogy valaki ellen tervszerű rágalomhadjáratot indítasz! Semmiféle vélt „morális – pedagógiai okok” nem igazolnak erkölcstelen cselekvést.

Tanácsaid sem nem tárgyilagosak, sem nem becsületesek, ha bosszankodsz azon, vagy bizalmatlanság jelének tartod, hogy más, alaposan képzett és helyesen hívő embereket is bevonnak a tanácsadásba.

Ha valóban a lelkek üdvössége és az igazság szolgálata van szemed előtt – miért vagy megsértődve?

Mária még Józsefet sem avatta be abba a titokba, amelyet Isten benne végbe vitt.

Mi is szokjuk meg, hogy ne legyünk meggondolatlanok. Tereljük örömeinket és gondjainkat a helyes útra, anélkül, hogy dicséretet vagy részvétet kívánnánk. „Deo omnis gloria!” – mindent Istenért!