Könnyelműség

Ha szem előtt tartjuk világosan és tárgyilagosan a földi élet nyomorúságát, és ezzel szemben a Krisztussal való élet egész gazdagságát szemléljük, akkor meggyőződésem szerint csak egyetlen szó van, amely sok ember viselkedését egyértelműen jellemzi: esztelenség és újra esztelenség…

Nemcsak úgy van, hogy közülünk a legtöbben tévedésben vannak, nem, ez sokkal rosszabb: javíthatatlanul ostobák vagyunk.

Elég szomorú, hogy nem vagy készen alapkőként rejtve maradni és az épületet tartani. De hogy hozzá még a botlás köve is légy mások számára, azt gonoszságnak tartom!

Ne botránkozz meg, hogy vannak olyan rossz keresztények, akik nagyon szorgoskodnak, de nem gyakorolják hitüket. Az Úr, így írja az Apostol, mindenkit cselekedetei szerint fog jutalmazni: téged a tied szerint, engem az enyém szerint.

Ha mindketten erősen elhatározzuk, hogy becsületesen élünk, akkor már két szélhámossal kevesebb lesz a világon.

Ameddig nem teszel könnyelműséged ellen, fejed a zsibárus üzletéhez fog hasonlítani: nincs benne más, mint utópiák, illúziók és – régi limlom.

Csupa frissesség vagy és ha lenne benned természetfeletti látásmód, tökéletes keresztény lehetnél… De ezzel a viselkedésmódoddal csak tökéletes hűvösség vagy.

Határtalan felületességed egy régi tréfára emlékeztet engem: „Jön egy oroszlán!” – kiáltották az emberek. „Na és?” – mondta a naiv természetbarát. „Én csak pillangókat vadászok!”

Borzalmas keverék! A fáradhatatlanul tevékeny ember, aki semmit sem tud…

Soha ne hagyj fel az önképzéssel, akkor sem, ha már összeesel az aggkori gyengeségtől!

A felületes önző ember kifogása: „Nem nekem való, hogy valamire elkötelezzem magam.”

Nem akarod ugyan a rosszat, de a jót sem. És így, mindkét lábadon sántikálva eltéveszted az utat, és életed tele lesz ürességgel”…

„In medio virtus…” – Az erény középen van, mondja egy bölcs mondás és azt értjük rajta, hogy kerülnünk kell minden végletet. De ne ess bele abba a hibába, hogy egy okos tanácsból ostoba mondást csinálj és ezt használd kifogásnak, amikor kényelmességről és ravaszságról, lanyhaságról és felületességről, az ideálok hiányáról és korlátoltságról van szó.

Gondolj a Szentírás szavaira: „Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy és se hideg, se meleg, kivetlek szájamból.”

Sohasem jutsz el a dolgok magjához, mindig a lényegtelennél ragadsz meg. Engedd meg, hogy a Szentírás egy mondatával mondjam: egész viselkedésed „levegőbe beszélés…”

Ne viselkedj úgy, mint egy prédikáció hallgatója, aki ahelyett, hogy a tanítást magára vette volna, ezt állapította meg: „Ez jót fog tenni a Kovácsnak és a Szabónak…”

Időnként hallani lehet olyan véleményt, hogy egy rágalom nem rosszakaratból származik: olyasmi, mint egy hipotézis, amelynek segítségével valaki igyekszik megmagyarázni azt, amit nem tud vagy nem ért, hogy jólértesültnek mutathassa magát. Mégis kettős rossz van benne: a tudatlanság hazugsággal van összekötve.

Ne beszélj olyan felelőtlenül össze-vissza! Nem érted, hogy miután „az első követ elvetetted”, mások a névtelenség oltalmában kőzáport fognak elindítani?

Végül magad vagy az, aki a környezetedben lévő emberekben ilyen elégedetlenkedő hangulatot keltesz? Ha igen, akkor megbocsáss, de nemcsak rossz vagy, hanem balga is.

Szomorú elégtétel lenne, ha egy szerencsétlenség vagy kudarc után csak azt tudnád megállapítani: „Hiszen láttam, hogy ez be fog következni…”

Ez azt mutatná, hogy embertársad baja közömbös volt számodra. Másképp ugyanis meg kellett volna próbálnod elhárítani, ha abban a helyzetben voltál.

Sok módja van a zavarkeltésnek. Az egyik az, ha a kivételt szabállyá tesszük.

Azt mondod, hogy katolikus vagy. De gondot okozol nekem, mert látom, hogy meggyőződésed nem elég erős ahhoz, hogy tetterős katolikussá tegyen, akinek fenntartás és törések nélküli hite van.

Nevetnivaló lenne, ha nem kellene sírni miatta! Arra a naivságra gondolok, amellyel könnyelműségből, tudatlanságból, kisebbségi érzésből a legotrombább őrültségeket segíted.

Korlátolt emberek, kegyetlen könyöklők, képmutatók feltételezik, hogy mindenki más olyan, mint ők… És a legrosszabb az a dologban, ha úgy is kezelik a többieket, mintha feltételezésük igaz volna.

Elég rossz már az is, ha a „te” idődet elvesztegeted, mert az nem a tied, hanem Istené, akit meg kell dicsőítened. De ha azonkívül még abban is hibás vagy, hogy mások is elvesztegetik, akkor nemcsak tekintélyednek ártasz, hanem még abban is segítesz, hogy Isten nem kapja meg a neki kijáró tiszteletet.

Hiányzik belőled egy olyan ember érettsége és bensőségessége, aki biztosan halad az életben, mert van ideálja és célja. Kérd Máriát, tanítsa meg neked, hogy Istent egész lélekkel dicsőítsd anélkül, hogy minden és mindenki el tudjon téríteni tőle.