Őszinteség

Aki lelki vezetője előtt elhallgat egy kísértést, annak az ördöggel van közös titka. Ezáltal ellenségének barátjává vált.

Az a por, melyet esésed felkavar, lezárja szemed. Olyan gondolatok gyötörnek, melyek el akarják rabolni békédet. Kerestél-e már megkönnyebbülést a könnyekben Isten előtt és bizalmas beszélgetésben valamelyik felebarátoddal?

Őszinteség: Istennel, vezetőddel, embertestvéreiddel. Így vagyok biztos állhatatosságodban.

Hogy válsz nyílttá és egyszerűvé? Hallgasd meg és szemléld szívedben Péter szavait: „Domine, Tu omnis nosti…” – Uram, Te mindent tudsz!

Kész vagy arra, hogy kitárd szívedet. – „Mit mondjak?” – kérdezed tőlem. És én nyugodt lelkiismerettel azt felelem neked: Először azt, amiről nem szeretnéd, hogy bárki is megtudja.

Azok a hibák, amelyeket másoknál látsz, talán a te saját hibáid. „Si oculus tuus fuerit simplex…” Ha szemedben nincs rossz, akkor egész tested világos lesz: de ha szemed gonosz, egész tested sötét lesz.

És a folytatás: „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát?”

Vizsgáld meg magad.

Ha a saját viselkedésünket meg akarjuk ítélni, akkor – mindnyájunknak – számítanunk kell a tárgyilagosság hiányára…

Ez rád is érvényes.

Megengedem, hogy „majdnem” a teljes igazságot mondod… Tehát nem vagy szavahihető.

Panaszkodsz… De szent hajthatatlansággal azt mondom neked: Csak azért teszed ezt, mert most sebezhető pontodat érintettem…

Megértetted, hogy mi az őszinteség, mert azt írod: „Megpróbálom a dolgokat nevükön nevezni, és mindenekelőtt nem keresni olyan dolgokra elnevezéseket, amelyek egyáltalán nem léteznek.”

Értsd meg: az áttetszőség nem annyira abban áll, hogy valamit kirakatba tegyünk, hanem sokkal inkább abban, hogy ne „takarjuk el” magunkat…

Arról van szó, hogy azokat a dolgokat mutassuk meg, amelyek az edény alján nyugszanak – nem a körülöttük lévő levegőt.

Cselekvésünk Isten jelenlétében mindig olyan legyen, hogy az emberek előtt ne kelljen semmit sem elrejtenünk.

Most a belső szorongattatás ideje egyszer s mindenkorra elmúlt… Megtapasztaltad azt, hogy a legbonyolultabb ügy is csodálatos módon megoldódik, ha őszintén járulsz lelki vezetődhöz.

Milyen helytelenül viselkednek azok a szülők, tanítók, lelki vezetők… akik korlátlan őszinteséget követelnek és azután, amikor megtudják a teljes igazságot, meg vannak botránkozva!

Egy szótárban a következő szinonimákat találtad a „nem őszinte” kifejezésre: kétszínű, ravasz, tettető, alattomos… Nem olvastad tovább, hanem arra kérted az Urat, hogy sohase érdemelj meg ilyen jelzőket. És újra elhatároztad, hogy őszinteségedet – mely természetes és természetfeletti erény egyszerre – még jobban tökéletesíted.

„Abyssus abyssum invocat…” – az egyik szakadék vonzza a másikat – egyszer már emékeztettelek erre. Ez a mondat pontosan a hazugok és kétszínűek, a szószegők és árulók viselkedésére vonatkozik. Mivel ebben az életmódban kényelmetlenül érzik magukat, elrejtik azt, hogy nem tisztességesek, egyre megvetendőbb dolgokba bonyolódnak és így szakadékot támasztanak önmaguk és embertársaik között.

„Tota pulchra es Maria, et macula originalis non est in te!” Egészen szép vagy, Mária és szeplőtelen kezdettől fogva – így énekel a liturgia ujjongva. Máriában nem találjuk meg a legkisebb árnyékát sem a tisztátalanságnak. Mindennap kérem Anyánkat, tanuljuk meg, hogy lelkünket megnyissuk a lelki vezetés előtt és így a kegyelem fénye bevilágítsa egész életmódunkat!

Forduljunk bizalommal Máriához. Ő meg fogja szerezni nekünk a bátorságot ahhoz az őszinteséghez, amire szükségünk van, hogy a legszentebb Szentháromsághoz mindig közelebb jussunk.