Szavahihetőség

Egy feszület előtt imádkozva erre az elhatározásra jutottál: Inkább én akarok szenvedni az igazságért, minthogy az igazság szenvedjen az én bűnöm miatt.

Az igazság gyakran ellenkezik minden róla alkotott elképzeléssel… Mindenekelőtt azért, mert mindig következetes életmódot követel.

Ha kellemetlen számodra, hogy az igazságot halld, miért kérdezed? Talán azt szeretnéd, hogy a „te” igazságod szerint válaszoljanak, hogy így tévedéseidet igazolják?

Bizonygatod, hogy mennyire tiszteletben tartod az igazságot – talán ez az oka annak, hogy olyan „tiszteletteljes” távolságban maradsz tőle?

Ne viselkedj úgy, mint aki bátortalan, határozatlan! Hiszen az nem fanatizmus, ha azt az igazságot, amelyet pontosan kellene ismernünk, szeretnünk és védelmeznünk, valóban mindennap mélyebben meg akarjuk ismerni, jobban akarjuk szeretni és biztosabban akarjuk védeni.

Ezzel szemben – ezt egészen nyíltan megmondom – éppen a szektásokat jellemzi, hogy ezzel a logikus követelménnyel, hamis szabadságra hivatkozva, szembeszállnak.

Könnyű előre „nem”-et mondani és azután egy hitigazságot vitatni vagy kételkedni benne. Ez már Jézus Krisztus idejében is így volt. Neked, aki katolikusnak vallod magad, az „igen”-ből kell kiindulnod. Azután tanulmányozni fogod és képes leszel arra, hogy erre az „igen”-re vonatkozó bizonyosságot megokold. Mert az igazság és a tudomány, az igazság és az élet között nincs ellentmondás – nem is lehet.

Ne hagyd abba tevékenységedet, ne térj le utadról akkor sem, ha arra kényszerülsz, hogy előítéletekkel teli emberekkel érintkezz, akik úgy tesznek, mintha az ő életmódjuk és gondolkodásmódjuk lenne az egyetlen mértéke minden indokolásnak, megfontolásnak és meghatározásnak.

Fáradozzál azon, hogy megértsenek, de folytasd utadat, ha ez nem sikerül.

Biztosan fogsz néha olyan emberekkel találkozni, akiket nehezen tudsz meggyőzni vaskalaposságuk miatt. Ennek ellenére mindig érdemes – az ilyen esetektől eltekintve – a nézeteltéréseket tisztázni és ezt a szükséges türelemmel tenni.

Némelyik ember csak azokat a szavakat hallja meg, vagy csak azokat a szavakat akarja meghallani, amelyek saját fejében vannak.

Sok ember számára a megértés, amelyet másoktól vár, abban áll, hogy azok saját „pártjára” álljanak…

Nem tudok hinni szavahihetőségedben, ha nincs rossz, kellemetlen érzésed már a legkisebb, ártalmatlannak látszó hazugságnál. Ez megbántja Istent és ezért nem is kis dolog, sem nem ártatlan.

Miért tételezel fel előre rosszat, amikor ezt vagy azt látod, hallod, vagy valamit megbeszélsz? Miért van benned ez a hajlam, hogy „rosszat” szimatolj, ami voltaképpen nem a többiek szándékában, hanem a te saját lelkedben van?

Aki nem tiszta szellemben olvas valamit, az nemigen fogja tudni észrevenni az író tiszta érzületét.

Egy szektás mindenben, amit mások elkezdenek, csak szektásságot lát. Embertársait is nyomorúságos szívének mértékével méri.

Sajnáltam azt az államférfit. Sejtette, hogy vannak megoldatlan kérdések – hogy is lehetne másképp az életben –, de elutasító volt és bosszús lett, amikor azokat előtte néven nevezték. Jobban szeretett volna nem tudni róluk, mindent szürkületi félhomályban hagyni és így nyugton maradni.

Azt tanácsoltam neki, hogy világosan és szépítgetés nélkül foglalkozzon a problémákkal, mert csak így lehet azokat eltüntetni. És biztosítottam őt arról, hogy azután valóban békében fog élni. Ne próbáld a saját vagy mások problémáit úgy megoldani, hogy nem veszel tudomást róluk: ez kényelmesség és restség lenne. Így tágra nyitnánk a kaput az ördögnek.

Teljesítetted kötelességedet? … És tiszta szándékkal? … Igen? – Akkor ne csinálj magadnak gondot némelyik furcsa ember miatt, aki rosszat fedez fel – ami persze csak saját látásmódjában létezik.

Inkvizítori módon kérdezlek téged, hogy döntésedet, mely az ő szemükben értéktelen, jónak vagy rossznak tartod.

Nyugodt lelkiismerettel felelted: „Csak annyit mondhatok, hogy szándékom tiszta és – azonkívül: Csak én tudom, hogy döntésem mibe került nekem…” Azután még hozzátetted: Mivel életem alapja és célja Isten, számomra semmi sem „értéktelen”.

Megmagyaráztad neki ideáljaidat és életmódodat: a katolikus keresztény biztos, szilárd életmódját. Úgy látszott, hogy meggyőzted és megértette utadat. – De azután kétségek támadtak benned: lehet, hogy közben ezt a megértést elfojtották benne életmódjának nagyon kétes szokásai… Keresd fel őt újra és újra és tedd számára világossá, hogy az Igen kimondása az igazságra csak akkor valódi és akkor hat, ha ennek megfelelően akarunk élni és ezért fáradozunk.

Mi jut ezeknek az embereknek eszébe voltaképpen, kérdezted tőlem, hogy „kísérletezni akarnak” rajtunk? És miért bizalmatlanok velünk szemben?

Hallgass ide: feleld nekik a nevemben, hogy legyenek bizalmatlanok a saját nyomorúságukkal szemben… És azután nyugodtan menj tovább utadon.

Sajnálod őket. Minden tisztességtudás nélkül követ dobnak – és azután azonnal hátuk mögé dugják kezüket.

Halld, hogy mit mond a Szentlélek róluk: „Megszégyenülnek és megalázódnak, akik szembeszállnak veled és akik cselszövők, mind szégyent vallanak.” Ez az ige kérlelhetetlenül meg fog valósulni.

Irritál, hogy vannak olyan emberek, akik ennek az apostoli vállalkozásnak jó hírnevét támadják és bírálják? Ez lehetséges… Te annál inkább mondd el, hogy mi az igazság vele kapcsolatban. Akkor legalább egy bírálóval kevesebb lesz.

A legszebb, legtermékenyebb búzaföldön is könnyen lehet bogáncsot, mákot és gyomot gyűjteni.

Éppen úgy egy becsületes, lelkiismeretes ember személyes történetéről is lehet oldalakon keresztül sötét dolgokat írni… Gondolj csak arra, hogy milyen sokat mondtak és írtak a mi Urunk Jézus Krisztus ellen.

Azt tanácsolom, hogy búzaföldedről a telt, aranysárga kalászokat szedd össze: a valódi igazságot.

Arról biztosítasz engem, hogy szeretnéd, ha megbízható lelkiismereted lenne. Akkor ne felejtsd el, hogy mindaz, aki nem száll szembe a rágalommal, gyomot gyűjt.

„Nyitottságról” beszélsz és ezen azt a hajlamot érted, hogy könnyen elfogadsz minden önkényes állítást az embertársak ellen anélkül, hogy az illetőt meghallgatnád. Ez nem igazságosság – és még kevésbé felebaráti szeretet.

Néha a rágalom azoknak árt, akik elszenvedik… De valójában azokat becsteleníti meg, akik azt a világra hozzák és terjesztik… És azután mélyen lelkükbe vésve hordják ezt a terhet.

Miért van olyan sok rosszindulatú fecsegő ember? – kérdezed megdöbbenve. Nos, egyesek tudatlanok, mások makacsok, ismét mások rosszakaratúak – de a legtöbben egyszerűen továbbadják, amit felszedtek, könnyelműségből vagy tudatlanságból!

Ezért szeretném újra lelkedre kötni: amikor nem tudsz dicsérni és nem kell beszélned, hallgass!

Ha az áldozat hallgatva viseli el a rágalmakat, akkor a rágalmazók szabadjára engedik vele szemben „bátor gyávaságukat”. Légy bizalmatlan a kategorikus kijelentésekkel szemben, ha azok, akik azt mondják nem keresték vagy még kerülték is a beszélgetést azzal, akit a dolog érint.

Sokféle módszer van arra, hogy „közvéleménykutatást” tartsunk. Csak egy csipetnyi rosszakarat kell hozzá és hogy nyitva legyen fülünk a megszólások, rágalmak számára és máris egy tucat fóliánsot lehet összehordani minden feddhetetlen ember, minden kipróbált intézmény ellen. – Főleg akkor, ha ez az ember vagy ez az intézmény eredményesen dolgozik! – És még sokkal inkább, ha a sikerek az apostolkodás területén vannak.

Elég szomorú már az is, ha egyes emberek ilyen „közvéleménykutatást” szerveznek, de még szomorúbb azoknak a magatartása, akik vállalják a „hangosbeszélő” szerepét felületes és jellemtelen állítások terjesztésére.

Fájdalmasan érintve mondta valaki: Egyes emberekben semmi sincs Jézus Krisztus jelleméből, hanem csak egy maszkot hordanak belőle. Ezért leperegnek róluk a keresztény normák: elkerülik az igazságot és nem hoznak gyümölcsöt.

Nekünk, akik igyekszünk Isten gyermekeiként viselkedni, nem szabad elfelednünk, hogy a Mester azt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” – Fáradozzunk tehát azon, hogy Krisztust jelenlévővé tegyük, de sohasem a karikatúráját.

Ebben az esetben, mint sokszor máskor emberek cselekszenek, mindegyik úgy gondolja, hogy igaza van, – de Isten irányítja őket.

Más szavakkal: Az egyesek minden speciális és részleges indító okán túl a végén Isten kifürkészhetetlen, szeretetreméltó gondviselése fog győzni.

Engedd meg tehát, hogy az Úr „irányítson” és ne állj ellen terveinek akkor sem, ha azok saját „fontos”-nak vélt elképzeléseidet keresztezik.

Kellemetlenül érinti az embert, ha azt látja, hogy egyesek, akiket a tudásban való gazdagodás kevéssé érdekel, visszautasítják azokat az ismereteket, amelyeket a különböző tudományok összegyűjtöttek, ugyanakkor többé-kevésbé önkényes módszerekkel igyekeznek egy olyan „tudományt” alkotni, amely megfelel saját ízlésünknek.

Ez a megfigyelés fogja igazán megerősíteni azt az elhatározásodat, hogy az igazság végére járj.

Kényelmesebb vitatkozni azokkal, akik a tudományt és technikát új ismeretekkel gazdagítják, mint az, hogy saját magunk kutassunk.

Semmiképpen sem szabadna megengednünk, hogy az ilyen nem kompetens, kis kaliberű „szeretnék-kritikusok” tirannusként fölébe kerekedjenek a normál laikusok gondolatainak és érzéseinek.

„Nem világos, nem világos…” Beszélőpartnere határozott egyenesvonalúságával szemben ez volt minden, ami eszébe jutott. Így annak számára egy dolog vált világossá: az illető nem értett semmit.

Idegenkedsz attól, hogy valakit megbánts, hogy ellentmondásokat felfedj vagy a tolerancia hiányát lássák benned. És így mindig újra gyorsan engedsz magatartásodból vagy álláspontodból… Biztosítasz engem, hogy lényegtelen dolgokról van szó. Mégis sokak számára szörnyű következményei vannak.

Bocsáss meg, ha őszintén megmondom neked: Egy ilyen beállítottsággal egy különlegesen ostoba és ártalmas formáját gyakorolod annak az intoleranciának, amely annyira ellenedre van: ugyanis megakadályozod, hogy az igazság hangot kapjon.

Isten végtelen és tökéletes igazságosságában és irgalmában egyforma szeretettel szereti – de nem ugyanazon a módon – gyermekeit, akik nem egyformák. Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanazzal a rőffel mérünk.

Félig mondod meg az igazságot, úgyhogy sokféle magyarázat lehetséges. Ez a hazugság egy formája.

A tudomány területén és a hivatást illetőleg a kétely olyan növény, amelyet könnyen el lehet vetni, de csak nehezen lehet kigyomlálni.

Pilátusra emlékeztetsz engem: „Quod scripsi, scripsi!” – amit írtam, végleges – miután egy szörnyű bűntettet engedett meg. „Megingathatatlan” vagy! De előtte kellett volna ilyennek lenned… nem utána!

Ha saját döntéseinkben következetesek vagyunk és maradunk, az erény. De ha az idők folyamán a körülmények változnak, akkor éppen ez az erény arra kötelez, hogy szemléletünket és a problémák megoldását felülvizsgáljuk és esetleg helyesbítsük.

Ne cseréld össze a hajthatatlan kitartást a rövidlátó makacssággal. „Engem össze lehet törni, de meghajlítani nem!” jelented ki boldog nagyképűséggel.

Jól figyelj ide! Egy törött szerszám használhatatlan. Helyébe más eszközök lépnek. A tolerancia látszata alatt mérgezett intoleranciát fognak terjeszteni.

„Sancta Maria, Sedes Sapientiae” – Szűz Mária, Bölcsesség Széke. – Gyakran hívd segítségül Anyánkat ezzel a röpimával, hogy töltse el gyermekeit – a tanulásnál, a munkánál, az emberekkel való érintkezésben – azzal az igazsággal, amelyet Krisztus hozott nekünk.