Szív

Ahhoz, hogy a boldogságot megtaláljuk, nem kényelmes életre van szükség, hanem nagyon szerető szívre!

Ma, húsz évszázaddal Krisztus után, megdönthetetlen bizonyossággal kell hirdetnünk, hogy szelleme nem veszítette el megváltó erejét, egyedül csak Ő tudja csillapítani az emberi szív vágyát.

Kezdd el azzal, hogy ezt az igazságot fogadd szívedbe. Mert – amint Ágoston írta – nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Istenben.

Szeretni azt jelenti, egyetlen gondolat tölt el bennünket: hogy csak a szeretett személyért éljünk, ne legyünk többé önmagunké, szívünket és lelkünket boldog szabadsággal egy másik akaratnak vessük alá – amely egyszersmind a saját akaratunk is.

Még mindig nem szereted úgy az Urat, mint egy fösvény a kincseit, mint egy anya a saját fiát… Még túlságosan csüngsz az „Én”-eden, a kis semmiségeken, amelyek számodra „fontos dolgok”… Mégis, érzed már, hogy Jézus nélkülözhetetlenné vált életedben…

Mihelyt teljesen megfelelsz hívásának, minden cselekedetedben, a legkisebben is, nélkülözhetetlen lesz.

Ne szégyelld szereteted „őrültségét” kimutatni Neki!

Kiálts, amilyen hangosan csak tudsz: „Uram, szeretlek… De ne hagyatkozzál rám! Köss magadhoz mindennap szorosabban!”

Kétségtelen – a szív szeretetre van teremtve. Engedjük, hogy Krisztus egészen mélyen betöltse szeretetünket! Másképp az üres szív megbosszulja magát és a legnyomorúságosabb gyengeségekkel töltődik fel.

Egyetlen emberi szív sem olyan „emberi”, mint amely csordultig van az Isten utáni vággyal… Gondolj csak Máriára, a kegyelemmel teljesre, az Atyaisten Leányára, a Fiúisten Anyjára, a Szentlélekisten Jegyesére: az ő szívében az egész emberiség számára van hely, különbség nélkül és korlátlanul. – Minden emberi teremtmény a fia, leánya…

Szűkkeblű emberek úgy tesznek, mintha mindazt, ami őket megmozgatja, egy ütött-kopott, valahová félretett ládában őriznék.

Természetesen nagy megértést és részvétet kell mutatnod azok iránt az emberek iránt, akik mindennapi környezetedet alkotják. De ehhez bizonyos fokú akaraterőre is szükség van – mert másképp a megértés és a részvét könnyen bűnrészességgé és önzéssé válik.

Közös barátunk őszinte alázattal mondta: „Hogy hogyan kell megbocsátani, azt nem kellett külön tanulnom, mert az Úr megtanított szeretni.”

Megbocsátani! Egész szívvel megbocsátani anélkül, hogy a legkevésbé is haragot tartanánk! Ez nagyszerű viselkedés, amely mindig gyümölcsöt terem. Ez volt a magatartása Jézus Krisztusnak a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek.” Ott tört fel az üdvösség forrása számodra és számomra.

Szomorú lettél, amikor valaki – Krisztus lelkületével teljesen ellentétben – megjegyezte: „Bocsáss meg ellenségeidnek! Nem tudod elképzelni, hogy ez mennyire dühbe hozza őket!”

Nem tudtad visszatartani magad, és békésen válaszoltál: „Nem akarom a szeretetet embertársam megalázása árán megvásárolni. Megbocsátok, mert szeretek és mert sürget az, hogy Jézus példáját kövessem.”

Kerüld tapintattal és a szív formálásával mindazt, ami másokat sérthetne.

Sok módja van annak, hogy „nem”-et mondjunk. Tulajdonképpen miért választod mindig a legbarátságtalanabb formát?

Az erény nem akar sérteni.

Értsd meg! Szeretnünk kell Istent, de nemcsak a saját szívünkkel, hanem az „Övével” is és minden idők embereinek szívével. – Másképp válaszunk isteni szeretetére mindig gyér és fukar marad.

Fáj nekem az, ha olyan emberek, akik egészen odaadták magukat Istennek és Krisztusért a házasságról is lemondtak, agglegénynek tartják magukat vagy legalábbis ezt a benyomást keltik, pedig mégiscsak a SZERETETET választották…

Akkor válnának „agglegénnyé”, ha nem lennének képesek viszontszeretni azt, aki határtalanul szeret bennünket.

Valaki egyszer a szívet szélmalomhoz hasonlította, amelyet a szeretet szele hajt vagy a szenvedélyeké.

Valóban: egy ilyen „malom” búzát őrölhet vagy árpát – és szemetet is.

Teljesen tőlünk függ.

Az ördög – a hazugság atyja és gőgjének áldozata – azon erőlködik, hogy mindenben az Urat majmolja, még abban is, hogy tanítványokat választ. Még nem vetted ezt észre? Ahogy az Úr embereket használ fel arra, hogy a lelkeket megmentse és az életszentségre vezesse, úgy az ellenség is embereket használ fel, hogy ezt megakadályozza és a lelkeket a kárhozatba döntse. Sőt – és most ne ijedj meg: pontosan úgy, ahogy Jézus olyan embereket választ eszközül, akik közel állnak hozzánk, mint rokonokat, barátokat, munkatársakat, úgy a gonosz szellem is megkísérli, hogy olyan embereken keresztül csábítson a rosszra, akiket különösen szeretünk. Ha tehát egyszer a vér kötelékeiből béklyók lesznek, amelyek akadályoznak abban, hogy Isten útját kövesd, akkor szakítsd el határozottan ezeket a béklyókat. Ezáltal talán azokat is megszabadítod, akik beleakadtak Lucifer hálójába.

Köszönöm, Jézusom! – Köszönöm, hogy tökéletes ember akartál lenni! A Te szerető és szeretetreméltó Szíved a szenvedésig, a halálig szeretett minket. Képes arra, hogy ujjongjon és gyászoljon, részt vesz a mi életutunkon, az emberek életútján és megmutatja az utat az ég felé: hősiesen aláveti magát a kötelességnek és irgalmasság vezeti; őrködik a szegények és gazdagok felett; gondoskodik a bűnösökről és az igazakról… Köszönöm, Jézusom! Alakítsd szívünket a Te Szíved szerint!

Kérd Jézust, hogy adja meg neked az Ő szeretetét: az legyen a tisztító tűz, amely szegény testedet – szegény szívedet felemészti, a nyomorúságtól megtisztítja… Ha azután megszabadultál az „Én”-től, akkor egyedül Ő fogja szívedet betölteni. Kérj Tőle erőt, hogy radikálisan elfordulhass attól a szellemtől, amely csak a földi dolgokra irányul. A szeretet – és csak a szeretet – hordozza életedet!

Nagyon világosan láttad hivatásodat, hogy Istent szeresd, de csak az értelmeddel. Azt bizonygatod nekem, hogy szíveddel is járod utadat … De esetenként hagyod, hogy eltérítsenek Tőle és megkísérled még azt is, hogy visszapillants… Ez annak a jele, hogy nem adtad oda szívedet teljesen. Tisztítsd meg önátadásokat!

„Azért jöttem – mondja az Úr –, hogy elválasszam a fiút apjától, a leányt anyjától és a menyet anyósától…” Ez a szeretet legyen tökéletes, de nem szabad mögötte elrejtőznöd, ha eljön az óra, amely a te személyes áldozatodat követeli meg. Mert másképp – hidd el nekem – a szüleid iránti szeretetet az Isten iránti szeretet elé helyezed és az önszeretetet a szüleid iránti szeretet elé. Most már jobban megérted, hogy az Evangélium mondásai hogy függnek össze?

Szegény szíved! Nem tudod megakadályozni, hogy időnként kínos, szomorú, útszéli emlékek törjenek rád; a vakító földi fényben sötét árnyakat vetnek szívedre.

Keress fel ilyenkor valóságban vagy lélekben egy tabernákulumot és újra meg fogod találni a világosságot, örömet, életet.

Hogy milyen gyakran keressük fel az urat a tabernákulumban, az kétfajta indítástól függ: a hittől és a szív melegétől, attól a vágytól, hogy az igazságot lássuk és szeressük.

Az önmegtagadás és az önsanyargatás is erősíti a szeretetet.

Ha tágabb lenne a szíved és egy kissé őszintébb lennél, akkor nem tartanád fel magadat bagatell dolgokkal, amelyekkel vagy másokat terhelsz vagy „személyes sértésként” felfújod őket.

Ha bosszús leszel – néha szükséges lehet, máskor emberi gyengeségből történik –, akkor arra kérlek, hogy csak egész rövid ideig tartson és mindig érezhető szeretettel, odafordulással a másik felé.

A feddés gyakran szükséges. Mégis mindig úgy tedd, hogy az illető felismerhesse a javuláshoz vezető utat és sohasem rossz hangulatból!

Ha feddésre van szükség, akkor az világosan, barátságosan, sőt néha még egy kis mosollyal is történjék. Soha – vagy mindenképpen nagyon ritkán – haraggal.

Úgy érzed magad, mint akire az abszolút jó és igaz rá van bízva? Ezért illetékesnek tartod magad arra és ennek az önértékelésnek alapján azt hiszed, jogod van rá, hogy a rosszat könyörtelenül kiirtsd? Ilyen módon nem fogsz semmit elintézni! Csak szeretetből és szeretettel tudsz a tévedés, a bűn ellen hatni – csak ha arra gondolsz, hogy Ő, aki a SZERETET, olyan sokat engedett el neked és mindig újra megbocsát…

Szeresd azokat az embereket, akik Krisztust szeretik, ezért a szeretetükért… de ugyanúgy szeresd azokat a szerencsétleneket is, akik nem képesek szeretni Őt. Mert Ő ugyanúgy szereti az előbbieket, mint az utóbbiakat…

Azok az emberek, akik abban az országban, oly távol Istentől és olyan céltalanul élnek, az Úr szavára figyelmeztettek téged: „Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok…”

Te is mint Ő, sajnálod őket… Határozd el, hogy ott, ahol vagy, életedet égő áldozattá teszed mindenkiért.

A szegények – mondta barátunk – olyanok, mint egy lelki könyv, amely belsőleg előbbre visz és ők alkotják imáim fő témáját. Fájdalmat okoznak nekem és mert Krisztussal találkozom bennük, az Ő fájdalma az, ami nekem fáj… Ez a fájdalom tudatossá teszi bennem, hogy szeretem Őt és őket.

Ha az istenszeretet hat át egy barátságot, akkor az tisztább, nagyvonalúbb és lelkibb lesz, mert az önző motívumok és a rendetlen érzékiség salakja elég. Ne felejtsd el: az Isten iránti szeretet az, ami érzéseinket megtisztítja és helyes viszonyba hozza az egésszel anélkül, hogy azok erejét csökkentené.

Most lángol a szíved. Csak egy vigasztalan leprás voltál, amikor Krisztus szembejött veled. Egyetlen jó tulajdonságod volt: nagylelkű részvét embertársaid iránt. Miután találkoztál az Úrral, megkaptad azt a kegyelmet, hogy mindegyikükben Jézust ismerd fel. Nála elveszítetted a szívedet és most felebarátodban szereted Őt. Az az emberbaráti érzés, amelyet eddig környezetednek nyújtottál, most túl kevésnek látszik számodra… És ebben igazad van!

Váljék természetessé számodra, hogy szegény szívedet Mária szeretetteljes és szeplőtelen Szívére bízod, hogy a salaktól megtisztuljon. Miasszonyunk el fog vezetni Jézus legszentebb Szívéhez, amely telve van irgalommal.