Tisztaság

A tisztaság mindig a szeretet győzelme, minden egyes embernél a saját állapotában, akár nőtlen, akár házas, akár özvegy, akár pap.

A tisztaság „csodájá”-nak két gyökere van: az ima és az önmegtagadás.

Minél rejtettebb egy tisztátalan kísértés, annál veszélyesebb: lassan behatol a lélekbe és azután könnyen bukásra visz.

Ne menj bele! Azzal a kifogással sem, hogy nem szeretnél „különc”-nek látszani.

A szent tisztaság: a test alázata! Uram – kérted Őt –, védd szívemet hét retesszel! Azonkívül azt tanácsoltam neked, hogy kérd egy „nyolcvanéves” tiszteletet parancsoló magatartását, mert még fiatal vagy.

És még valami: Légy éber… Egy szikrát könnyebb kioltani, mint a lobogó tüzet. Menekülj… mert ezen a területen a „bátor” viselkedést akarni nem más, mint gyávaság. Ne jártasd körül tekintetedet… Ez ugyanis nem „életrevalóságodat” bizonyítja, hanem csak azt, hogy bedőlsz az ördögnek!

Mégis, mindez az emberileg okos elővigyázatosság, az önsanyargatással, vezeklő ostorral, böjttel együtt – milyen keveset ér Nélküled, Istenem!

Egy érzékeny lelkiismeretű keresztény a gyónásban bizonyos engedményekkel vádolta magát a kíváncsiság terén. A gyóntató atya „diszkvalifikálta” ezeket a vágyakat, ezzel a megjegyzéssel: „Na igen… a nemi ösztön!”

Mihelyt párbeszédbe kezdünk a kísértéssel, az elrabolja a lélek békéjét, ahogy a tisztátalanság, ha beleegyezünk, elpusztítja a kegyelmi életet.

Testestől-lelkestől odaadta magát a tisztátalanságnak. A hite ettől kilúgozódott… de alapjában véve pontosan tudja, hogy problémája nem hitbeli probléma…

„Atya azt mondta nekem, hogy múltam ellenére »Szent Ágostonná« válhatok. Nem kételkedem benne és meg akarom próbálni, ma még határozottabban, mint tegnap.”

Igen, de olyan bátran és radikálisan kell pontot tenned előző életed végére, ahogy a hippói szent püspök tette.

Igen, őszinte bánattal kérj bocsánatot és vezekelj elmúlt életed minden tisztátalan epizódjáért. De vigyázz arra, hogy ne idézd azokat újra emlékezetedbe.

Van olyan mocskos beszédmód, mint a szennyvízcsatorna!

Nem elég, ha nem veszel részt benne, mutasd ki nyíltan utálatodat!

Mialatt a lélek aggasztó tempóban összezsugorodik és mindig kisebbé válik, míg végül egészen minimálisnak látszik, a test mindig nagyobb jelentőségre tesz szert, aránytalanul előtérbe lép és a végén mindent ural.

A te számodra írta Szent Pál: „Sanyargatom és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az Igét, magam érdemtelenné ne váljak.”

Milyen sajnálatra méltók azok az emberek, akik személyes sötét tapasztalatokból úgy vélik, hogy lehetetlen a világban élni és dolgozni és ugyanakkor tisztának maradni.

Aki ilyen logikátlanul gondolkozik, az ne sértődjék meg, ha hirtelen kérdésessé válik szülei, testvérei vagy házastársa jó hírneve…

Egy tapasztalt gyóntató atya egy szegény bűnös tévútjainak kissé nyersen, de egészen világosan úgy vetett véget, hogy azt mondta neki: „Most a legjobb úton vagy afelé, hogy úgy viselkedj, mint egy ökör, később megelégszel a kecskék társaságával – és végül… mi történik azután? Mindenesetre úgy fogsz vegetálni, mint egy barom, képtelenül arra, hogy feltekints az égre.”

Ha így folytatod, mindig az maradsz, ami pillanatnyilag vagy: egy tisztán állati lény.

De azt el kell ismerned, hogy mások kitartóak és tisztán élnek. Egyébként… ne sértődj meg, ha nem számítanak rád és nem vesznek figyelembe. Olyan emberekkel dolgoznak együtt, akiknek testük és lelkük van és nemcsak állati ösztöneik…

Egyesek gyermekeket hoznak világra és ebben csak saját érdeküket, saját hasznukat, önzésüket tartják szem előtt… Elfelejtik, hogy a gyermekek Isten csodálatos ajándékai és hogy ezért az ajándékért Istennek különösképpen számot kell adniok.

Ne vedd rossz néven: gyermekeket világra hozni, egyedül a szaporodás kedvéért – ezt az állatok is megteszik.

A keresztény házasságban nem állhat fenn az a kívánság, hogy elzárjuk az élet forrásait! Mert a kölcsönös szeretet Krisztus szeretetén alapszik, mely önátadás és áldozat. Azonkívül tudják a házastársak – hogy Tóbiás Sárához intézett szavait idézzük: „Szentek gyermekei vagyunk és nem szabad úgy egyesülnünk, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.”

Amikor kisgyermekek voltunk, ha sötét úton mentünk, vagy ha a kutyák ugattak, akkor még szorosabban kapaszkodtunk anyánkba. Ha most a test kísértései szorongatnak bennünket, még esdeklőbben keressük mennyei Édesanyánk érezhető jelenlétét röpimákkal. Ő meg fog oltalmazni bennünket és elvezet a világosságra.

Aki az Isten által akart renden kívül éli életét, az ezzel nem lesz férfiasabb vagy nőiesebb.

Ha így gondolja, úgy látszik, abban látja a példaképet, hogy szajhákat, a homoszexualitás híveit és egyéb elkorcsosult embereket magasztaljunk fel… röviden olyanokat, akiknek a szíve romlott és így nem mehetnek be a mennyek országába.

Engedj meg egy tanácsot, amelyet mindennap követhetsz. Ha szíved fel akarná kavarni mindazt az alantas dolgot, ami a mélyén van – akkor imádkozz lassan a szeplőtelen Szűzhöz: Tekints rám irgalmasan és ne hagyj el engem, Te, aki Anyám vagy! – Add ezt a tanácsot tovább a többieknek is.