X. ÁLLOMÁS: Jézust megfosztják ruháitól

Amikor az Úr eléri a Golgotát, epével kevert bort adnak neki inni, hogy elbódítsa és enyhítse a keresztre feszítés kínjait. Jézus hálásan belekóstol ezért a jámbor szolgálatért, de nem akarja meginni. (vö. Mt. 27, 34) A szeretet teljes szabadságával adja át magát a halálnak.

Aztán a katonák letépik Krisztusról a ruhát.

„Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.” (Iz 1, 6)

A hóhérok magukhoz veszik ruhadarabjait, és négyfelé osztják. Köntöse viszont varratlan volt, egy darabból szőve, ezért azt mondták:

„Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” (Jn 19, 24)

Az Írás szava ismét beteljesült: „Elosztják maguk között ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.” (Zsolt 21, 19)

Mindenétől megfosztva, teljesen nincstelenül áll ott az Úr, csak a keresztfa az övé.

Krisztus az út, amelyen Istenhez jutunk; azonban Krisztus a kereszten függ. A kereszthez pedig csak akkor jutunk el, ha szívünk megszabadul a földi élet láncaitól.

SZEMPONTOK AZ ELMÉLKEDÉSHEZ:

1. Az elöljáróságtól a Golgotáig vezető úton a tömeg csúfolódását, a katonák erőszakosságát, a főpapok gúnyolódását kellett Jézusnak eltűrnie. Gúny és káromlás... Nem panaszkodik, nem lázadozik még akkor sem, amikor ruháit testéről letépik.

Csak most látom be, milyen ostobán mentegetőzöm és mennyit fecsegek. Erősen fogadom, hogy az Úrért némán fogok dolgozni és tűrni.

2. Jézus sebekkel borított teste valóban szánalmas látvány.

Ennek ellentéteként idéződik föl bennünk kényelmességünk, szeszélyességünk, hanyagságaink, számításaink, és a testünk iránti hamis szánalom.

Uram! Adj erőt szenvedésed és kereszted által, hogy fegyelmezni tudjam magam és őrizkedjem mindattól, ami Tőled eltávolíthat.

3. Könnyen elveszíted bátorságodat? Vigasztaljon, hogy Isten sohasem tagadja meg kegyelmét attól, aki minden tőle telhetőt megtesz. Az Úr egyszersmind Atya is. Ha Őt egyik gyermeke szíve mélyéből így szólítja: Égi Atyám, lásd itt vagyok, segíts nekem!, vagy ha az Isten anyjához, aki a mi anyánk is, segítségért fordul, biztosan boldogulni fog.

De Isten nem éri be akármivel. Ő igazi szeretetet kér tőlünk, nem akar árulókat. Hűségesnek kell maradnunk ebben a természetfölötti viaskodásban, amely csak áldozatok árán vezet a földi boldogsághoz.

4. Az igazi akadályokat, amelyek téged Krisztustól elválasztanak, – büszkeség, érzékiség –, legyőzheted az ima és a bűnbánat által. Az imádság és az önmegtagadás abban is segít, hogy másokkal törődj, és magadról megfeledkezz. Ha majd e szerint élsz, meglátod, mind elmúlnak a kellemetlenségek, amelyek most nyugtalanítanak.

5. Amikor azért küzdünk, hogy valóban Krisztussá legyünk, ipse Christus, akkor a mi életünkben is összeolvad az isteni és az emberi. Minden törekvésünk, még a legjelentéktelenebb is, az örökkévalóság felé vezet minket, mert Jézus keresztáldozatával egyesül.