XII. ÁLLOMÁS: Jézus meghal a kereszten

A keresztfa feliratán az ítélet indoka: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”. (Jn 19, 19) A járókelők szidják vagy kigúnyolják.

„Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.” (Mt, 27, 42)

Az egyik gonosztevő védelmébe veszi:

„De ez nem csinált semmit!” (Lk 23, 41)

Aztán könyörögve, hittel fordul Jézushoz:

„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal!” (Lk 23, 42)

„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 43)

A kereszt alatt áll anyja, Mária, több jámbor asszonnyal együtt. Jézus tekintete anyjáról a szeretett tanítványra vándorol. Máriához fordulva így szól:

„Asszony, nézd, ő a te fiad!”

És a tanítványhoz fordulva:

„Nézd, ő a te anyád!” (Jn 19, 26-27)

Az ég elsötétedik, félhomály száll a földre. Délután három óra tájban Jézus felkiált:

„Éli. Éli, lámmá szábáktáni?” „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46)

Tudja, hogy hamarosan minden beteljesedik, s hogy az Írás valóra váljék, így szól:

„Szomjazom.” (Jn 19, 28)

A katonák nádszálon ecettel átitatott szivacsot nyújtanak neki. Jézus megízleli az ecetet és ezt mondja:

„Beteljesedett.” (Jn 19, 30)

A templom kárpitja kettéhasad és a föld megmozdul, amikor az Úr hangosan felkiált:

„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23, 46)

És kileheli lelkét.

Szeresd az áldozatot, az ugyanis a lelki élet forrása. Szeresd a keresztet, az ugyanis az áldozat oltára. Szeresd a szenvedést, és ürítsd ki a kelyhet, mint Krisztus.

SZEMPONTOK AZ ELMÉLKEDÉSHEZ:

1. Et inclinato capite, tradidit spiritum (Jn 19, 30), az Úr kilehelte lelkét. Gyakran szólt így az apostolokhoz: meus cibus est... „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4, 34) Türelemmel, alázattal és teljes lemondással végezte el feladatát. Oboediens usque ad mortem – engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2, 8)

2. Egy kereszt, egy emberi test szögekkel a keresztfára feszítve; oldala megnyitva. Csak Mária, az édesanyja, néhány asszony és egy fiatalember maradt mellette. Hová lettek az apostolok? Hol vannak most mindazok, akiket Ő meggyógyított? A bénák, a vakok, a leprások? És azok, akik Őt annyira ünnepelték? ... Senki sem felel. Jézust most a csend veszi körül.

Egyszer talán te is megérzed az Úr elhagyatottságát a kereszten. Akkor nála keress oltalmat, aki meghalt, de föltámadt. Vigasztalódj kezének, lábának és oldalának sebei által. Így majd erősebben fogadod, hogy mindent újra kezdesz, és utadat is elszántabban és sikeresebben folytatod majd.

3. Néha olyan téves felfogással is találkozhatunk, amely haragos és tiltakozó Jézust ábrázol a keresztfán. Görnyedt testével mintha fenyegetné az emberiséget: megkínoztatok engem, de majd a ti fejetekre szórom szögeimet, keresztemet és a töviseket.

Az ilyen lelkületűek nem ismerik igazán Jézust. Ő elszenvedte mindazt, amit elbírt – és ez isteni természeténél fogva nagyon sok volt –, de szeretete mégis fölülmúlta fájdalmát. Megengedte, hogy halála után is egy lándzsadöfés új sebet nyisson oldalában, amelyen át szerető szíve mindannyiunknak menedéket nyújt.

4. Gyakran mondom el az Oltáriszentséghez írt himnusznak ezt a sorát: Peto quod petivit latro poenitens. Mindig megrendít, hogy úgy kérhetem az Urat, ahogy azt a megtért lator tette.

Beismerte, hogy ő megérdemelte szörnyű büntetését. Egyetlen szóval megnyerte Krisztus szívét, s ezzel megnyíltak számára a menny kapui.

5. Krisztus élettelen teste a keresztfán függ. A körülállók, akik látták a történteket, mellüket verték és hazatértek. (Lk 23, 48)

Most, amikor téged is elfog a bűnbánat, ígérd meg Jézusnak, hogy – az Ő segítségével – soha többé nem fogod keresztre feszíteni. Mondd ezt mély hittel. És ismételd újra meg újra: Szeretni foglak Téged, Istenem, hiszen már születésed óta kisgyerekként is védtelenül és kiszolgáltatottan karjaimra bíztad magad.