II. ÁLLOMÁS: Jézus vállára veszi a keresztet
A városfalon kívül, Jeruzsálemtől északkeletre emelkedik egy kis domb. Arameus nyelven Golgotának hívják, latinul locus Calvariae, ami Koponyahelyet jelent.
Jézus védtelenül aláveti magát az ítéletnek. Semmit sem sajnálnak Tőle, a szégyenkereszt súlya nehezedik a vállára. De szeretetének hatalma ezt a keresztet királyi fenségének trónusává változtatja át.
A jeruzsálemi lakosok és az idegenek, akik a húsvéti ünnepekre jöttek a városba, most ott tolakodnak az út mentén, hogy láthassák a názáreti Jézust, a zsidók királyát, mint halad el. Hangos zsivajgás uralkodik, melyet csak néha szakít meg a néma csend, talán olyankor, amikor Krisztus tekintete megpihen valakin:
– Ha valaki utánam akar jönni, ...vegye föl keresztjét és kövessen engem. (Mt 16, 24)
Mekkora szeretettel öleli át Jézus a keresztfát, amelyen meghalni készül!
Ugye igaz, hogy mennyire boldog vagy, és túlteszed magad minden testi és lelki bajon attól a pillanattól fogva, amikor már nem rettegsz attól, amit az emberek keresztnek neveznek, hanem teljesen aláveted akaratodat Isten akaratának? Krisztus keresztje valóban szelíd és szeretetreméltó. Közelében eltűnnek a gondok, csak a boldogság marad, amit a Megváltóval való egyesülés okoz.
SZEMPONTOK AZ ELMÉLKEDÉSHEZ:
1. A menet lassan megalakul. Sokan sürgölődnek Jézus körül, aki az általános gúny tárgyává lett. Ő, aki úgy járt a világban, hogy az emberekkel jót tett, és meggyógyította őket minden bajukból. (vö. ApCsel 10, 38)
Őt, a jó Mestert, aki értünk jött ide, amikor mi távol voltunk Tőle, most a vesztőhelyre készülnek kísérni.
2. Mint valami nagy ünnep tiszteletére, úgy készül a menet, a nagy felvonulás. A vádlók hosszú és rettenetes kínzásban akarják diadalukat kiélvezni.
Jézus halála nem lehet egyetlen pillanat. Sok ideje lesz még, hogy az Atya szeretetteljes akaratával a fájdalomban és az engedelmességben egybeolvadjon. Ut facere voluntatem tuam, Deus meus, volui, et legem tuam in medio cordis mei. (Zsolt 39, 9) Hogy teljesítsem akaratod, Istenem, parancsod örömmel tölti el szívemet.
3. Minél inkább Krisztushoz tartozol, annál több kegyelemben lesz részed tetteidhez itt a Földön és az örök boldogságban. Ehhez azonban erősen el kell elhatároznod, hogy erre az útra lépsz: kereszttel a válladon, ajkadon boldog mosollyal és lelkedben világossággal.
4. Egy belső hang így szól benned: Milyen nehéz ez az önkéntes iga! Ez az ördög hangja; a teher – a te gőgöd.
Kérj az Úrtól alázatosságot, és majd te is megérted Jézus szavait: iugum enim meum suave est, et onus meum leve. (Mt 11, 30) Szívesen fordítom így ezt a mondatot: Az én igám a szabadság, az én igám a szeretet, az én igám az egység, az én igám az élet, az én igám a hatékonyság.
5. Környezetünkben gyakran észlelhetjük a Krisztus keresztjétől való félelmet. Az élet minden kis kellemetlenségét keresztnek nevezzük, megfeledkezünk természetfölötti jellegéről, egyre kevésbé vagyunk hajlandók hordozni. Ez aztán addig megy, hogy sokszor eltávolítják azokat a kereszteket is, amelyeket még elődeink állítottak az utak mentén!
Krisztus kínszenvedése által a szégyenfából a dicsőség jelképe lett. A kereszt a megváltó ismertető jele: in quo est salus, vita et resurrectio nostra, ebben van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/via-crucis/2/ (2025.12.14.)