IV. ÁLLOMÁS: Jézus találkozik anyjával

Alig emelkedett föl az Úr első eleste után, találkozik anyjával, aki az út szélén áll.

Végtelen szeretettel néznek egymásra. Tekintetük találkozik, és fájdalmuk kölcsönösen elönti egymás szívét. Krisztus keserű szenvedése elárasztja Mária lelkét is.

Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? (Siral 1, 12)

De senki sem törődik vele, senki sem néz rá, csak Jézus.

Most teljesedik be Simeon jóslata: A te lelkedet is tőr járja át. (Lk 2, 35)

A kínszenvedés sötét elhagyatottságában Mária a gyöngédség, az együttérzés és a hűség balzsamát nyújtja Fiának – egyszóval igent mond az isteni akaratra.

Márián keresztül mi is Jézust akarjuk vigasztalni úgy, hogy elfogadjuk Atyjának – aki a mi Atyánk is – az akaratát.

Csak így ízlelhetjük meg a krisztusi kereszt édes ízét, s amikor szeretetünk minden erejével átöleljük, földi életünk minden útján győzedelmeskedni fogunk.

SZEMPONTOK AZ ELMÉLKEDÉSHEZ:

1. Ki ne sírna, melyik ember, hogyha ennyi gyötrelemben látja lankadozni Őt?

Itt az ő meggyötört Fia... Mi pedig messze Tőle, gyáván, Isten akaratával ellenkezve.

Miasszonyunk, égi Anyám, taníts meg engem is hozzád hasonlóan igent mondani, hogy az egybeolvadjon Jézusnak Atyjához intézett szavaival: non mea voluntas... (Lk 22, 42): ne a mi, hanem Isten akarata teljesüljön.

2. Mennyi nyomorúság! Mennyi bűn! Az enyém, a tiéd és az egész emberiségé...

Et in peccatis concepit me mater mea! (Zsolt 50, 7) „Már akkor bűnös voltam, amikor anyám fogant.” Mint minden ember, én is ősszüleink bűnének jelével születtem. És még hozzátettem az én személyes bűneimet. Ellenszegültem gondolattal, kívánsággal és cselekedettel.

Jézus megalázkodott, és szolgai alakot öltött (vö. Fil 2, 7) azért, hogy megszabadítson minket ettől a bánattól. Így vált emberré édesanyja, szeplőtelen Szűzanyánk méhében, aki a mi édesanyánk is. Harminc évet élt elrejtve József oldalán, mint egy a munkások közül. Hirdette az Igét. Csodákat művelt... S mindezt mi a kereszttel fizetjük Neki vissza.

Mi több okot akarsz még a bűnbánatra?

3. Jézus várta ezt a találkozást anyjával. Mennyi gyerekkori emlék! Betlehem, a távoli Egyiptom, majd Názáret, a kis falu. És most a Kálvárián is maga mellett szeretné őt tudni. Szükségünk van rá. Ha egy kisgyerek fél az éj sötétjében, így kiált: Anyuka!

Így kell, hogy kiáltson az én szívem is sokszor: Édesanyám! Édesanyám! Csak el ne hagyj engem!

4. Egy kis út még előtted van a feltétlen önátadás megvalósításáig. Ha még nem is érted el célodat, ne aggódj emiatt. Küzdj tovább! Egyszer eljön a nap, amikor nem látsz más utat, mint Őt – Jézust –, anyját és a természetfölötti kegyelem eszközeit, melyeket a Mester ránk hagyott.

5. Ha mi hívő lelkek vagyunk, akkor az evilági dolgok számunkra jelentőségüket vesztik. Így voltak ezzel a szentek is. Az Úr és Édesanyja nem hagynak el bennünket, Ők mindig jelen vannak, hogy a szükség órájában az övéik szívét békével és biztonsággal töltsék el.