VII. ÁLLOMÁS: Jézus másodszor esik el a kereszttel

A menet már kívül van a városkapun, amikor Jézust megint elhagyja az ereje. Másodszor is földre roskad a lármázó tömeg és a katonák ösztökélő ütlegei közepette.

A test gyöngesége és lelkének keserűsége okozza újbóli elestét. Az emberiség minden vétke, közte az enyémek is, terhelik vállát.

„Bár a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságaink törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53, 4-5)

Jézus elesik, de ezzel fölemel, halálával pedig föltámaszt minket.

Jézus a mi bűnbe való visszaesésünkre a megváltani akarás állhatatosságával és a megbocsátás kiárasztásával válaszol. S hogy senki se essék kétségbe, kimerülten fölegyenesedik, és ismét átöleli ismét keresztjét.

Bukdácsolásaink és vereségeink soha ne válasszanak el Tőle. A jövőben úgy akarunk Jézus igájához kapcsolódni, ahogy a gyönge gyermek bizakodóan apja erős karjába veti magát. Csak az ilyen bánat és alázat képes emberi gyöngeségünknek isteni erőt kölcsönözni.

SZEMPONTOK AZ ELMÉLKEDÉSHEZ:

1. Jézus leroskad a keresztfa nyomasztó súlya alatt... Mi pedig a földi dolgok vonzerejétől.

Ő inkább összeesik a kereszt alatt, de nem engedi el. Így gyógyítja Krisztus szeretetlenségünket, ami minket ránt földre.

2. Gyáva vagy? Miért? Nyomorúságod miatt? Sorozatos vereségeid miatt? Mert hirtelen mélyre zuhantál? Légy őszinte! Tárd ki szívedet! Értsd meg, hogy még nem veszett el semmi! Menj tovább még több szeretettel, ragaszkodással, erővel!

Keress menedéket abban a tudatban, hogy Isten, a te Atyád, mindenekfölött szeret téged. Ez legyen támaszod, kikötőd, ahol horgonyt vethetsz akkor is, ha az élet tengere tajtékzik. Ott találod meg végül a boldogságot, lelkierőt, optimizmust és a végső győzelmet.

3. Egyszer azt mondtad: Atya, meglehetősen rosszul érzem magam.

Én erre halkan így válaszoltam: Vegyél egy kis darabot, egy szilánkot ebből a keresztből a válladra. És ha ezt sem bírod el... akkor tedd inkább az egész terhet Jézus erős vállára. De már most ismételd velem: Uram, Istenem, kezedbe ajánlom a múltat, a jelent és a jövőt, a kis és nagy dolgokat, a keveset és a sokat, a mulandót és az örökkévalót.

Ezután pedig nyugodj meg teljesen.

4. Egyszer azon gondolkoztam, melyik a nagyobb áldozat: hitem miatt Isten ellenségeinek kezétől meghalni, vagy pedig évről évre, csak egyetlen célt szem előtt tartva, az Egyházért és a lelkekért való munkában tölteni életünket és mosollyal az ajkunkon észrevétlenül megöregedni.

Számomra a látványosság nélküli vértanúság hősiesebb. Ez legyen a te utad is.

5. Ha Krisztust valóban követni akarjuk és a közelében is akarunk maradni, olyan alázattal kell alávetnünk magunkat, ahogy a szőlőt a kádban megtapossák.

Ha a mi nyomorúságunkat – mert mi csak abból állunk – széttapossuk, akkor az Úr a lelkünkbe költözik, és otthonává változtatja. Akkor majd, akárcsak Betániában, bizalmasan beszélgetünk egymással, amint barátok közt szokás.