VIII. ÁLLOMÁS: Jézus vigasztalja a síró asszonyokat

A tömegben, amely az Urat nézi, föltűnik néhány asszony, akik bánatukat nem tudván visszatartani, hangos zokogásban törnek ki. Fölébred bennük a régi szép napok emléke, amikor mindnyájan csodálkozva kiáltották: Bene omnia fecit!, Mindent jól tesz! (Mk 7, 37)

Az Úr azonban természetfölötti mozgatóerőt akar kölcsönözni sírásuknak, s fölszólítja őket, hogy inkább bűneiket sirassák, amelyek az Ő kínszenvedését okozzák és az isteni ítélet szigorát vonják maguk után:

„Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok. Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket... Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” (Lk 23, 28-31)

Előjönnek saját bűneink és az egész emberiség bűnei. Minden elkövetett gonoszságunk és minden elmulasztott jócselekedetünk. Mennyi más aljasságot és rosszat követtünk volna még el, ha Ő, Jézus nem állott volna mögöttünk tekintetének szeretetteljes sugarával!

Milyen rövid egy élet ahhoz, hogy mindezt jóvá tegyük!

SZEMPONTOK AZ ELMÉLKEDÉSHEZ:

1. A szentek – mondod – könnyekre fakadtak, amikor Urunk kínszenvedésére gondoltak. Én, ezzel szemben...

Talán azért, mert mi csak fölelevenítjük a jeleneteket, nem pedig átéljük...

2. „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn, 1,11) Még annál is több: nemcsak hogy nem fogadták be, de még a városból is kihurcolták, és keresztre feszítették.

Jézus erre csak annyit kér tőlünk, hogy időben bánjuk meg bűneinket; most, amikor lelkünk még vándorútját járja.

Érezzünk mély bűnbánatot vétkeinkért és fájdalmat az emberek végtelen gonoszsága miatt, mely Urunkat a halálba küldi. Engeszteljünk mindazokért, akik még most is bűnben megátalkodva, Jézus Krisztus szent áldozatát gyümölcseitől akarják megfosztani.

3. Egység, megértés, bocsánat.

Sose állíts kizárólag annak emlékére keresztet, hogy az emberek embertársaikat legyilkolták. Ez csak az ördög zászlaja lenne.

Ezzel szemben Krisztus keresztje azt jelenti, hogy hallgatunk, megbocsátunk, mindenkiért imádkozunk, hogy mindnyájan békességet találjunk.

4. A Mester újra és újra elmegy mellettünk, egész közel hozzánk. Ránk néz... és ha te is rátekintesz, rá hallgatsz és átengeded magad, akkor megtanít téged arra, hogyan adhatsz tetteidnek természetfölötti értelmet. Akkor bárhol is élj, mindig vigasztalást, békét és boldogságot fogsz árasztani.

5. Akármennyire is szeretsz, sohasem tudsz eléggé.

Az emberi szívnek óriási befogadóképessége van. Amikor szeret, az érzelem crescendójával minden akadályt legyőz.

Ha szereted az Urat, akkor nincs olyan teremtménye, mely ne találna helyet a szívedben.